Bár a hit nem természettudományos kutatások függvénye, sokakat foglalkoztat a Torinói lepel eredetisége, ami Jézus feltámadásának egyik bizonyítéka. A leplet idén - tíz évóta először - április 10. és május 23. között teszik közszemlére, és már több mint egymillió hívő regisztrált, hogy megnézhesse.

A közszemlére tétellel egy időben természetesen újraéledtek a lepel eredetiséget firtató évszázados viták, miközben a témának szentelt kutatások mára kész tudományággá nőtték ki magukat, ezt hívják szindonológiának, azaz lepeltannak. Pedig sokáig maga az egyház sem tudta hová tenni a világ egyik legvitatottabb tárgyát, a 14. században egy időre be is szüntették a tiszteletét, miután felmerült, hogy hamis lehet. Egy tűzvészt követően 1578-ban vitték Olaszországba, és azóta őrzik Torinóban a Keresztelő Szent János katedrálisban. Hivatalosan csak a XX. század elején fogadta kegyeibe a Vatikán, amikor XII. Piusz pápa áldását adta rá.



A keletkezésének idejéről 1988 óta folynak érdemi viták, ekkor vetették alá először tudományos vizsgálatnak a korát. Akkor a radiokarbonos kormeghatározás azt az eredményt hozta, hogy legfeljebb 700 éves. Azt hihetnénk, ez azonnal pontot is tett a történetre, de néhány évvel később egy tudományos szaklapban jelent meg az az írás, ami szerint a mintákat olyan részekből vették, amiket a tűzesetek után varrtak hozzá az eredeti anyaghoz, hogy a hibákat javítsák.

Újabb vizsgálat ezirányban azóta sem történt, bár az egyház nem zárkózik el előle, erre még valószínűleg éveket kell várni. Mindenesetre amikor XVI. Benedek lehetővé tette, hogy idén százezrek láthassák a leplet, kijelentette: ez lehetővé teszi, hogy a hívők "felismerjék benne Isten arcát."

A lepel valódisága ellen szól a kormeghatározáson túl többek között, hogy egészen a XIV. századig sehol sem esik róla egyértelmű említés. Sokan érvelnek azzal is, hogy ha egy vérző testet ruhába csavarnak, az inkább eláztatja az anyagot, minthogy egy pontos, festményszerű rajzolatot hagyjon rajta. Egy Joe Nickell nevű egyetemi professzor, aki az amerikai szkeptikusok társaságának kutatója, egy levéllel példálózik: ezt egy püspök írta VI. Kelemen pápának, miután a lepel egy francia lovag révén Európába került 1349-ben. Ebben egy korábbi püspökre hivatkozik, aki kinyomozta, hogy a lepel hamisítvány, és még a hamisító vallomását is megszerezte. A levél elég meggyőző lehetett, mert utána egy rövid időre beszüntették a nyilvános közszemlére tételét.

Hamisítóként mindenesetre a reneszánsz mester, Leonardo da Vinci neve is felmerült, aki 1452-ben született. Az ellenzők fontos érve még, hogy a Bibliában nemhogy szó sincs ilyen lepelről, de az evangéliumok többnyire több anyagdarabról, konkrétan gyolcsokról és vásznakról írnak.

Az eredetiség mellett érvelők viszont többek között azt mondják, hogy a lepel a XIV. századig csak azért nem kerülhetett elő, mert a Templomos lovagrend őrizte. Ezt arra alapozzák, hogy a lovag, akinek révén Franciországban előkerült a lepel, rokona volt a Templomos lovagrend egyik utolsó papjának. Tavaly állt elő azzal egy a Vatikán által megbízott kutató, hogy a lepel a templomosok beavató szertartásának része lehetett. Innen eredhetett szerinte, hogy a lovagrendet a XIV. században bálványimádással vádolták meg, mert imádatuk a középpontjában egy "szakállas alak" állt. A magyarok ott jönnek be a képbe, hogy a XII. században egy magyar szerzetes festett egy olyan képet Jézus temetéséről, ami kísértetiesen hasonlít a leplen látható képre. Ez a Pray-kódex, amelyben a Halotti beszéd is található.



A lepel-hívők egyik legavatottabb képviselője az a Barrie Schwortz, aki az első, 1978-as vizsgálatok alatt fotózta az ereklyét. A zsidó fotós kételyei is csak 17 évvel később oszlottak el teljesen, de ma már azt mondja: "Hogyan hamisíthatták volna a rajzolatot, ha annak egyes részeti szabad szemmel láthatatlanok? A tudomány arra nem adhat bizonyosságot, hogy valóban Jézus testének lenyomata látható az anyagon, de az biztos, hogy nem festmény és nem fotó." Hogy a leplen mégis találtak festékmaradványokat, az szerinte minössze annak tudható be, hogy amikor a későbbi korokban másolatokat készítettek róla, a festők az akkori szokásoknak megfelelően a munkájukat ráfektették az igazira, hogy az is részesüljön az eredeti szentségéből. A legfrisebb tudományos eredmény az eredetiség felé billenti el a mérleg nyelvét, ez jelentős szennyezést mutatott ki az 1988-as mintákon, amikkel a lepel korát meghatározták.