A szegény gyerekek kétharmada kistelepülésen él. Elkészült az első magyarországi jelentés a gyermekszegénységről.
2009-ben minden ötödik gyerek olyan családban élt, ahol nem volt aktív kereső, pedig ez a tényező döntően befolyásolja az egy főre jutó jövedelmeket.
A gyerekszegénység aránya az EU-25 országaiban átlagosan 68 százalék, ha nincs kereső. 24 százalék, ha egy kereső van, és 6 százalék, ha minden felnőttnek van kereső munkája. Magyarországon ezek az arányok 73, 14 és öt százalék. Érdekes, hogy míg Nyugat-Európában inkább a városokban jellemző a szegénység és a gyermekszegénység, addig Kelet-Európában inkább a falvakban.
A szakemberek szerint azért van így, mert a régi ipari országokban – például Angliában – a falvakban számos jómódú, középosztálybeli, viszonylag fiatal ember telepedett le, és alig van etnikai kisebbség, illetve bevándorló. A gyerekszegénység a városokba zsúfolódik, nagyon jelentős etnikai kisebbségekkel, illetve bevándorlókkal.
A kelet-európai országokra a nem túl magas városi gyerekszegénység jellemző. Nálunk a szegény gyerekek kétharmada a kistelepüléseken él, s ez az adat várhatóan tovább nő a jövőben. A cigányok és szegények egyre nagyobb részét szorítja ki ugyanis a város falura vagy vadtelepekre, és ráadásul e családokban a gyerekszám nő. Ugyanakkor a falvakban – és főleg a szegény falvakban – minden oktatási, egészségügyi és személyes szolgáltatás rosszabb minőségű és nehezebben elérhető, mint a városokban.
Horváth Zsolt igazgató azt mondta: pályázati támogatásból igyekeznek kompenzálni az otthoni szegénységet. Az integrációs pedagógiai rendszer keretében 109 gyerek kaphat könyveket, ruhát, egyéb felszerelést, illetve színházba, moziba viszik őket.
Ferge Zsuzsa egyébként úgy véli: nem szabadna a gyerekes családokat kilakoltatni, megengedni, hogy kikapcsolják náluk a közműveket. A szakember szerint a közcélú foglalkoztatás helyett vagy mellett, nagy léptékű közmunkaprogramra volna szükség, ahol a többgyerekesek előnyt kapnak.
Forrás: sonline.hu
