Elképesztő késésben van a Kulturális Főváros, ez mára már nyilvánvaló: egyelőre alig történt valami, és ha igen, abban sem volt mindig köszönet. Lassan szinte közhelynek számít a projekt bukásáról beszélni, ezért mi nem tesszük. Helyette rövid sétára indultunk a szűk értelemben vett történelmi belvárosban, és szemügyre vettük a legfontosabb helyszíneket. Megpróbáltuk elképzelni, milyen „lesz” 2010-ben.

Jelenleg a képeken látható állapotok uralkodnak nem csak a Főtér egészén, hanem az odavezető Irgalmasok utcáján és a Dzsámi háta mögött, a Hal téren is. Azt, hogy az állandó fúrás-faragástól élni sem lehet a belvárosban, és hogy a megmaradt közlekedési utakat (amik közül sokat csak jóindulattal lehet járhatónak nevezni) minden héten máshol zárják le, nem rovom fel a kivitelezőknek, elvégre ez egy építkezés. De a lassan három hónaposra duzzadó késés (amihez látatlanban is bátran hozzáadhatunk még kettőt), a végeredménnyel kapcsolatos kétségek és a belvárosi élettér hosszú hónapok óta tartó feldúltsága kikezdi még egy olyan szolidáris állampolgár idegeit is, mint jómagam.

Ilyenkor kevésbé vagyok elnéző az olyan gikszerek iránt, mint a megnyitó ünnepség volt, amelyet - Széchenyi tér ide vagy oda - meg kellet tartani január 10-én. Ezért a leleményes illetékesek hamarjában leköveztették a főteret és a térre fölvezető Irgalmasok utcáját is, majd (amikor már elvonult a had) az ideiglenes burkolatot ismét felszedték. Nem tisztem azon tűnődni, hogy mibe kerülhetett egy estére rendbe szedni a teret, ők tudják. Arról viszont gyakran álmodozom, hogy vége lesz a mizériának, és nagyon szeretném hinni, hogy megérték a sokhónapos kínlódást az új közterek.


Bár a Kossuth téri építkezés kivitelezője állítólag kötelezve lesz a korábbi ásatások során felszínre került török-kori pince láthatóvá tételére, a dolog állásáról semmi közelebbit nem hallottunk mostanság. Annál többet a mélygarázsról, amely a régi ígéretekhez híven, úgy tűnik, csakugyan elkészül végre valahára.



A parkolónak persze örülünk, hasznos lesz minden bizonnyal. Kár, hogy a mélygarázs lejárata (képünkön) nem egy esztétikai csoda, ráadásul finoman szólva is elég furcsán mutat a Kossuth Lajos szobrának helyet adó, az okmányiroda patinás épülete és a zsinagóga által határolt terecskén. A régi Konzum áruház nyilván amúgy is sokat ront a helyzeten, de ettől még nem volt kifejezetten szerencsés húzás a korábbinál is jobban belekavarni a tér képébe.

Az objektummal sötétedés után találkoztunk először: sajnos ekkor sem keltett nagyobb rokonszenvet, mint napvilágnál, éjszakánként ugyanis színes neoncsíkok ékesítik. Ezek után szinte adta magát a kolozsvári Mátyás király térre vonatkozó képzettársítás: ott is az ősszel fejezték be a felújítást, ami a zöldterület letarolásából és a tér lekövezéséből állt, természetesen az elmaradhatatlan szökőkutak kíséretében. Az érdekessége csak annyi a dolognak, hogy a kolozsvári főtér szökőkútjai éjjelente többféle, teljesen különböző és lehetőleg minél élénkebb színben világítanak. Hajmeresző látvány, de hát a románoknak ez tetszik, a Matyi tér meg Matyi tér marad ettől függetlenül.

A pécsi parkoló neonfényeit látva valamiért felrémlett bennem ezeknek a szökőkutaknak a képe. Persze komoly rosszindulatra vallana, ha két neoncsík miatt román giccsnek bélyegezném a város új arculatát. A főtér látványtervén viszont olyasmin akadt meg a szemem, ami már okot szolgáltat hasonlóan erős kifejezésekre.

Közelebbről: mit keresnek a Szentháromság-szobor jobb oldalán azok a gigantikus fogpiszkálókra szurkált, félig elszopogatott gumicukorkák?
Nem kell megrémülni, a régi látánytervek módosítását nemrég fogadta el Pécs önkormányzata. A Közgyűlés határozatában úgy döntött: "támogatja, hogy a Széchenyi téren az ún. „Zengő Kövek” műalkotás elhelyezésre kerüljön." A rágógumiról sajtóértesülések szerint a közvélemény és a szakemberek együttes nyomására tett le a város, a zengő kövekről pedig az alábbi képet találtam az interneten.


Ugyanezen határozatban egyébként az is olvasható, hogy a Közgyűlés "a műalkotás felállításához bruttó 10 millió Ft kiegészít forrást biztosít az EIB hitelkeret terhére." Nem tudom, egyedül vagyok-e azzal a vélekedéssel, hogy a megyei jogú város már így is temérdek pénzt áldozott a főtér kétes kimenetelű átépítésére, a kortárs köztéri műalkotás rögeszméjétől való megszabadulás pedig úgy hiszem, senkinek nem válna kárára. Különösen, mert műalkotásokban eddig sem szűkölködött a a főtér, és mert a zengő kövek szerény véleményem szerint jobbak ugyan a "felhőpárnának" nevezett kreációnál, de azért annyira mégsem jók, hogy ne legyenek teljesen feleslegesek.

Itt van viszont az interneten fellelhető legújabb terv, amely már sokkal inkább elnyerte a tetszésünket. Ennek oka elsősorban a színeiben keresendő: úgy tűnik, a fejéhez kapott valaki a kulturális fővárosban, mert ez a terv, legalábbis a rajz alapján, végre valahára figyelembe veszi a tér színvilágát. Reméljük, hogy az egérszürke burkolattól a tér további, a képen nem látható részei vonatkozásában is eltekintenek, és végsősoron azok a kő-ülések sem olyan rémesek.


Szomorú viszont, hogy a zöldterület, úgy látszik, kevesebb a korábban tervezettnél. A bama.hu információi szerint ennek az ellensúlyozására "sok fát telepítenek" majd a térre. Alább látható a megvalósulás, amely (a jelen állapotában) szintén okot ad némi kétségre. Például azzal kapcsolatban, hogy mikor lesznek ezek a fák "árnyat adók". Aki ültetett már valaha fát, valószínűleg sejti.

Természetesen nem várom el a tervezőktől, a kivitelezőktől és a városvezetéstől, hogy mágusok legyenek, és két hónap alatt öles tölgyfákat varázsoljanak a térre. Csupán egy olyan állampolgár vagyok, aki szerint jó volt "annak idején", amikor a Széchenyi téren még voltak növények. Természetes, hogy ezek nagy része óhatatlanul is áldozatul esett a felújításnak, de valószínűleg a megőrzésükre sem törekedtek, akkor sem, amikor erre mód lett volna.

Lehet, hogy a véleményem nélkülöz minden szakszerűséget, de határozottan tiltakozom az ellen, ami a következő képen látható. El sem tudom képzelni, kinek ártott ez a nyomorult fügefa ott a Dzsámi tövében.



A fügefa-katasztrófa után némi enyhülés jelentett a főtér mögötti Szepesy Ignác utca látványa, ez ugyanis készen van, és nem néz ki rosszul. Nem emelünk kifogást sem a burkolat, sem az utcalámpák ellen. Az ellen főleg nem, hogy a főteret és a környező utcákat elzárják az autóforgalom elől.

A Széchenyi tér után a Janus Pannonius utcába vezetett az utunk: ez az utca visz a székesegyház és az előtte húzódó sétány felé. Egyelőre semmi nyoma annak, hogy ezt az utcát is eléri-e a felújítási hullám, pedig nem ártana. Az alábbi műemlékházakat itt kaptuk lencsevégre, és azt gondoljuk, rájuk férne egy kisebb renoválás. Az is megfordult a fejünkben, hogy talán az egész projektet ezzel kellett volna kezdeni.



Ennek ellenére mégsem a Janus Pannonius utcával, hanem a székesegyházzal kezdődött a dolog, még tavaly. Az ötletet egyébként üdvözöljük: bár a székesegyházon a laikus szemlélő kevésbé vehette észre a romlás jeleit, biztosan ráfért a felújítás. Nem értünk hozzá, ezért a munkálatok szükségességét nem vitatjuk, és a templom színeváltozása ellen sem emelünk kifogást. Kétségtelen, hogy a fehér elegánsabb, mint az épület régi, meghatározhatatlan színű "okkersárgás-barnás " (?) külseje. Már amennyiben elkészül az egész. Most nem elegáns, de koncepció így is van.

Feltételezem, hogy az illetékesek a "fel van állványozva mind a négy torony a kulturális évben" és a "tiritarka székesegyház a kulturális évben" című lehetőségek közül választották ki az utóbbit, egyébként megérthető módon. Ez viszont nem változtat azon, hogy a székesegyház kinézete egy sokkal kevésbé kulturális évben is okot adna egy kis mulatságra.