Végre megjött a tavasz, a fákon rügyek pattannak, lassan előkerülnek a miniszoknyák, és mindenki kezd felengedni rosszkedvének teléből. Kérdés, hogy a hirtelen jött nyitottság csupán az ellenkező nemre irányul, vagy ennél azért távolabbra tekint, és a körülöttünk izgő-mozgó és figyelemre áhítozó világra is kiterjed?
„Az önkéntesség szexi!” szlogennel meghirdetett eseménysorozat nem csak a Közgáz diákságának szól, a szervezők számítanak a többi egyetem hallgatóira is (de a programokon tulajdonképpen bárki részt vehet, ha előzetesen regisztrál a szervezet honlapján, vagy az egyetemen kihelyezett infópultnál).
Az érdeklődőknek mindössze annyi a dolguk, hogy kíváncsiak legyenek a tágabb környezetükben élő emberek és állatok sorsára. Ha ez megtörtént, és már éreznek magukban valamiféle bizsergést, akkor sétáljanak, vagy biciklizzenek át a Szabadság hídon, hogy találkozhassanak a hozzájuk hasonlóan fellelkesült és tettre kész kollégáikkal.
A szervezett programok egy kis bepillantást engednek a hátrányos helyzetben lévő emberek életébe, és a segítségnyújtás különféle módjaiba, de arra is rávilágíthatnak, hogy rajtunk is múlik, mennyire vastagon húzzuk meg a két világ közötti határvonalat.
A HaKöSz egy többnyire közgázos hallgatókból verbuválódott fiatal szervezet, ami még csak nemrég ünnepelte egyéves fennállását, de a programjukat tekintve számos nyugati országban már működőképes modellt követnek. Ennek hazai meghonosítását, a társadalmi felelősségvállalás felsőoktatásba integrálását tűzték ki maguk elé célul.
Itthon az önkéntesség még gyerekcipőben jár, annak ellenére, hogy megannyi szervezet dolgozik a kiépítésén, népszerűsítésén. Tudjuk, hogy a nevelést gyerekkorban kell elkezdeni, a szocializáció is egészen kicsi korban kezdődik, de azt is, hogy a tévé vagy a számítógép előtt töltött évek milyen erősen visszavetik szociális érdeklődésünket, és valahová egészen máshová helyezik a hangsúlyokat.
Ez az április azonban úgy tűnik, más alternatívákat is kínál nekünk: kosárbajnokságot a kerekes székes válogatottal, egy laza, biciklis városnézést, vagy egy kiadós kutyasétáltatást a menhelybeli ebek társaságában.
Az a jó az önkéntességben, hogy az ember ’jót tesz’, ’örül neki’, ’büszke lesz tőle’, és ’pozitív gondolkodású’, ’jobban szereti önmagát’, ’jobban szeret másokat’, ’megismerkedik egy csomó mindenkivel, aki olyan, mint ő’ - és egy csomó mindenkivel, aki egészen más. A tavasz is valami ilyesmiről szól. De a tavasz, az csak úgy jön - magától. Megtörténik velünk. Az önkéntességet meg csinálni kell.
Mert hasznos. Mert jó. Illetőleg, mert szexi!
Regisztráció, bővebb infó itt!
