Összeszedtük a tíz legérdekesebb dolgot, amit Mexikó adott a világ popkultúrájának és Magyarországnak. A bátrak betehetik mellé a La Bambát a Los Lobostól, vagy a 90-es évek szappanoperakirálnyője, Thalía közös produkcióját Fat Joe-val.

Az olcsó érzelmekkel túlfűtött romantikus teleregények első számú exportőre Brazília, de a mexikóiak is letették a névjegyüket a szappanopera-gyártás asztalára. A Zone Romanticán nincs nap mexikói sorozat nélkül, most éppen a Pokolba a szépfiúkkal! fut náluk. A legnagyobb sikert a Rosalinda című mexikói sorozat érte el, ami a hazájában megbukott, itthon viszont nézettségi rekordokat döntött a TV2-n. A címszereplő virágboltos lányt, aki egy egyszerű zongoristának látszó jóképű és gazdag jogászba szeret bele, a Thalía nevű énekesnő játszotta. Ő személyesen érkezett Magyarországra 2000-ben, hogy a csatorna igazgatójától átvegye a legnézettebb telenovella-hősnek járó elismerést.



A pesti utcákon is megfigyelhető a szemceruzával visszarajzolt szemöldök, ami Amerikában a chola lányok elsődleges ismertetője. A kifejezés férfi megfelelője, a cholo hosszú múltra tekint vissza az angol nyelvben, és sokáig nagyjából a niggerrel volt egy szinten a politikai korrektséget tekintve. Jelenleg a cholókon és a cholákon azokat a mexikói-amerikaiakat értik, akik bandákba tömörülve vesznek részt rendszeresen illegális tevékenységekben. Női és férfi vonalon is van egységes divatja, a lányokra a kiszedett majd visszarajzolt szemöldök mellett erős, sötét színű rúzs, sok ékszer, zselézett haj, sok tetoválás és agresszív fellépés jellemző. Sokan persze úgy követik ezt a stílust, hogy közben nem járnak bűnözőkkel bandázni. Mexikóinak sem kell lenni hozzá: Fergie és Gwen Stefani is több videóban lovagolta meg a divatot. Utóbbi a híres No Doubt-klipben, a Just a Girl-ben és a későbbi Luxuriousben. Tavaly Sandra Bullock is tett vele egy próbát a Lopez Tonight című talkshowban, amit először kaphatott meg mexikói származású műsorvezető az amerikai tévézés történetében.



Frida Kahlo nevét itthon főleg a feminista művészettörténészek ismerték, amíg Salma Hayek főszereplésével romantkus film nem készült a festőnő drámai élettörténetéből. Kahlo egyik képe múlt héten is bekerült a hírekbe: egy hetven éve nem látott darabot bocsátottak árverésre, és a tenyérnyi méretű festmény értékét 20-30 millió dollárra becsülték. Az erős szemöldökű Frida Kahlo néhány éve a női festőművészek közül a legkeresettebbek közé tartozik, a képein az indián művészet elemei a szürrealizmussal keverednek. Mivel egy 1925-ös buszbaleset után az életét állandó fájdalom kísérte, ez a téma a festményein is gyakran megjelenik, amelyek jó része önarckép.



A művészeti karrier mellett Firda Kahlo a monobrow, azaz az egybeszemöldök egy korai népszerűsítője is volt, sok képén ábrázolta így magát. Bár a középen összenőtt szemöldökszőrt nőkön a legtöbb nyugati országban gusztustalannak tartják, később a Kajol Devgan bollywoodi sztárszínésznő is büszkén viselte. Újabban Claudia Schiffer prezentálta a Vogue 2010-es német kiadásában.



Tavaly decemberben mexikói pankrátorral volt telepakolva a főváros, aki a Burger King Mexikói Whopperét ajánlgatta. A babos húspogácsával feldobott hamburger nem az egyetlen alkalom, hogy a konyhában is erős mexikóiak bevették a gyorskaja-piacot. Az amerikai indiánok a mozikat teljesen letenyerelték, a tőlük eredeztetett pattogatott kukokorica után a nachosszal is bekerültek a büfék kínálatába.



Az ételek mellett a film a mexikóiak másik nagy terepe, a művészfilmeseknek ott az Öldöklő Angyal Buñuel mexikói korszakából, a Korcs szerelmek, vagy a Faun labirintusa. Guillermo del Toro és Alfonso Cuarón révén viszont a hollywoodi mainstreambe is beszivárogtak. Del Toro a Hellboy-filmek után most a Hobbitot rendezi, Cuarón pedig az Anyádat is című mexikói filmdráma után a Harry Potter és az Azkabani foglyot és Az ember gyermeke című utópiát forgatta le.



Mivel a mexikói kultúra leginkább amerikai közvetítéssel szivárog át hozzánk, nem hagyható ki a listából az sem, hogyan jelennek meg a mexikóiak az amerikai filmekben és sorozatokban. Itthon is vetítették például a Nevem Earl című sorozatot, aminek a munkanélküli főszereplői egy lakókocsiból költöztek át egy motelbe. A vígjáték sok izgalmas arca közül az egyik a Catalina nevű mexikói bevándorlólány, akit a szülei egy fadobozban küldtek át Amerikába. Itt először sztriptíztáncosnőként, majd takarítónőként alkalmazzák. A mexikói bevándorlókról kialakult negatív sztereotípiákat a South Park többször is kifigurázta, csak volt, hogy az illegális bevándorlókat időutazókkal helyettesítették. Az indiánok hőskorát Mel Gibson énekelte meg az Apocalyptóban.



A tequilát senkinek sem kell külön bemutatni, a legutolsó kocsmában is kérdés nélkül nyújtják hozzá a sótartót és a ciktromgerezdet. A legtöbb helyen ugyanazt a néhány márkát mérik, pedig az igényesebbek állítólag egész más szintekre visznek. Olyanok, mint egy jó erős kávé, munkavégzéshez mégsem ajánlott, legfeljebb azoknak, akik az éjszakában dolgoznak.



Nemcsak nemzeti szeszük, de nemzeti droguk is van a mexikóiaknak, a hallucinogén hatású meszkalin, amit a peyote kaktuszból nyernek ki. Az LDS-hez hasonló hatású szer hatásáról Aldous Huxley és a gonzóújságírás megteremtője, Hunter S. Thompson is írt. Nagy hatással volt Carlos Castanedára is, aki antropológiai kutatásként adta ki a Don Juan Matus nevű dél-mexikói indián sámánnal és az általa használt drogokkal való találkozásait. Az erről szóló könyv a szakdolgozata is volt egyben, és a sztorival öt évvel később a Time címlapjára került fel mint "talányba csomagolt rejtély". Ekkor adta élete utolsó interjúját 1973-ban. 1998-ig hallgatott, miközben többen támadták a leírásai valóságtartalmát. Kiderítették róla többek között, hogy azon a napon, amikor a könyve szerint egy peyote-szertartáson vett részt, az olvasójegyek szerint a könyvtárban ült, és egy peyote-szertartásról szóló beszámolót olvasott.



A Forbes idén márciusban hozta nyilvánosságra a leggazdagabb emberek legfrissebb névsorát, és a lista élén Bill Gates helyett egy mexikói üzletember állt. Carlos Slim Helú libanoni apától származik, a tőle kapott zsebpénznek nyitotta az első folyószámláját. 1990-ban ott tartott, hogy két telefontársaságot vett a kormánytól, és nemrég ő segítette ki a New York Times-t a válságban. A cégein és azok beszállítóin keresztül félmillió embernek biztosít megélhetési lehetőséget, de luxusvillája és magánrepülője nincsen.