Serj Tankiant eddig sem úgy képzeltük el, hogy a backstage-ben söröskorsóba hamuzik grupie csajokkal, így aztán azon sem csodálkozunk, ha szimfonikus zenekar áll mögötte.

Megjelent a System Of A Down énekesének, Serj Tankiannak második szólólemeze, mely valójában az első album továbbgondolása, az Elect The Dead szimfonikus hangszerelésű újraköltése. 

Nagyzenekari hangszereléssel lemezt kiadni látszólag maga a kreativitás netovábbja, ugyanakkor mára már ez a kötelező körök egyike, alig van zenekar, mely ne tudna felmutatni a remix és a koncertlemezek mellett szimfónikus  hangszerelésű albumot. A nagyzenekari attrakciók tehát ugyanúgy afféle jutalomfalatok, míg a rajongók kiböjtölik az ún. sorlemezt.

Az etalonnak talán a Metallica S/M-lemeze számít ebben a kategóriában, de már a Deep Purple is előállt szimfonikus kísérletekkel negyven éve, szóval, kijelenthetjük, hogy nincs semmi rendkívüli egy szimfónikus lemezben, miközben a belefektetett munka majdnem ugyanolyan nagy, mint amikor sorlemezen dolgozik egy-egy artiszt.

Viszont Serj Tankian lemeze alapvetően tér el például a Metallica felfogásától, nem csilengelő díszítésként kell felfognunk a vonós hangszerelésű felvételeket, az örmény származású metál hérosz teljességgel újraköltötte a dalokat, mellőzi a torzított gitárokat (csak akusztikus gitárt használ), a dobokat, mégis elementáris lett a végeredmény.

Mondhatnánk azt is, hogy olyan, mint egy Verdi opera monumentális, mégis kissé érzelmes. Sőt: inkább a jobban sikerült musicalek hangképei jutnak eszünkbe. Hogy fokozzuk a tétet: az Elect The Dead Symphony az egyik legjobb valaha készült kísérlet a nagyzenekar és a rock and roll kiházasítására. 

Tankian tisztán, tág tartományban énekel, muzikális, kreatív, karizmatikus – akik megszerették az SOAD-ban nyújtott teljesítményéért, azok ugyanúgy imádni fogják ezt az aranyozott stukkós kulisszák között előadott kísérletét is. 

A lemez legemlékezetesebb darabja a nyitódal, a monumentális Feed Us, de hasonlóan remekbe szabott vállalás lett a záró tétel, a szintén gigászi mestermű, az „anyalemez” másik nagy slágerének az Empty Walls-nak az újraépítése. A hetven tagú Auckland Philharmonia Orchestra könnyedén ráhangolódott Tankian vízióira, így a 2009-ben Új-Zélandon rögzített anyagról elmondhatjuk, hogy sikeres kollaboráció volt, majdhogynem „sorlemez értékű” munkáról van szó, szóval, nem spórolhatják meg maguknak a SOAD-rajongók.

Arról nem is beszélve, hogy a Gate 21 és a The Charade új dalok - jó lenne ezeket hallani majd rockos hangszerelésben is, mert így kissé szürkéknek tűntek. Biztosak lehetünk benne, hogy az album hatással lesz majd Tankian következő sorlemezére, szóval, már csak ezért is érdemes odafigyelni az Elect The Dead Symphonyra. Tanulság: a rock ereje nem a Marshall ládákban van, még csak nem is a bicepszekben. Minden az agyban dől el, na és a szívben.