Megjelent Raymond Chandler utolsó, befejezett regénye, a Visszajátszás a már megszokott, a sorozatra jellemző műszaki paraméterekkel és arculati elemekkel. Ez jó

Az is jó, hogy önálló kötetben publikálták, mert az 1987-es IMP-könyvtár kiadásban másik két kisregénnyel (A fecsegő férfi, A király sárgában) együtt adták közre egy kötetben, addig most önálló könyvként kell az olvasók kitüntető figyelmébe ajánlanunk.

Szimatnak nevezni egy zsarut, nos ezt utoljára a Pajtás újság képregénye engedte meg magának 1982-ben, de akkor a Dargay Attila Kajla kutyájának nyakában piros nyakkendő volt, és ismerte az Úttörők 12 pontját, most viszont 2010-et írunk, és hát kissé atavisztikusnak hat még a 2009-es Gy.Horváth László-fordítás is.

A rendőrt hekusnak és zsernyáknak utoljára Szabó László hívta, de ő is csak szigorúan adáson kívül, mert a Kék fényben is ciki lett volna. Érthetetlen, hogy miért kellett kb. ugyanolyan rosszul 2009-ben lefordítani az IPM-könyvtár sorozatban 1987-ben megjelent regényt. Az 1987-es kiadásban is megmosolyogtató volt ez a magyartalan mondat: „Ez egy Marlowe nevű privátszimat.” Pontosabb a 2009-es: „Egy Marlowe nevű magánhekus pasas." Ugyanakkor: ha nem találunk megfelelő szlenget, írjuk le nyugodtan:  rendőr.

A 2009-es kiadás mellett szól, hogy valamivel jobb a borító, de ha már egy szexista borítót álmodtunk meg az egyébként valóban érzéki krimihez, akkor nem ártott volna a kéjesen elterpeszkedő cover-lány karján photoshoppal kiszőkíteni a szőrszálakat, mert olyan, minta egy kamionsofőrt látnánk, amint kikönyököl egy MAN-teherautóból. Persze, még mindig sokkal jobb, mint az IPM címlapja, melyen egy láncra vert papagájt raktak.

De ennél fontosabb: e könyvben írták le először a később az akciófilmek kötelező mondatát, a „mondtam, hogy ne szólíts bébinek...” - kezdetű dumát. 

A kisregény különlegessége, hogy bár minden Chandler regényt belengi az érzékiség, ezúttal olyan „messzire ment” a szerző, hogy annak idején összerezzentek a Rakéta regényújság sok mindent látott előfizetői. Marlowe-nak ezúttal nemcsak a szája jár, de olyat tesz, amitől a nő megpróbálja ágyékon rúgni, azzal a felkiáltással, hogy „nem vagyok tüzelő szuka.”

Sőt, Chandler vagány módon helyzetbe hozza az intertextualitást is, kiforgatja a Casablanca híres dialógusát: „Egy gyönyörű barátság kezdetét zavartam meg...” Chandler rutinos forgatókönyvíró is, talán a Visszajátszás a leginkább filmszerű regénye, Marlowe mint egy kamera követi, dokumentálja a célszemély minden mozdulatát.

A Visszajátszásban a már nagyon is gyűrött, öreg zsurunk azt a feladatot kapja, hogy kövessen egy gyönyörű, kissé feslettnek tűnő nőt, Eleanor Kinget, aki ahogy lenni szokott vonzza a bajt, vonzza a zsarolókat, a bérgyilkosokat, gengsztereket. 

Ja, és még valami." I'm old, tired and full of no coffee” - írja Chandler. Gy. Horváth László így fordítja. "Öreg vagyok, fáradt, és tele kávéhiánnyal." Ilyen mondat nincs. Akkor már a sok szempontból pontatlanabb 1987-es Szentgyörgyi-féle fordítást javalljuk. „Öreg vagyok, fáradt vagyok, és még egy csepp kávét sem tankoltam.”