Kik, és milyen megfontolások alapján kaphatták meg a díszpolgár címet a múltban? Érdemek vagy érdekek játszottak-e nagyobb szerepet a címek kiosztásánál?
Nehéz dolgunk van, ha pontos meghatározást keresünk, mert sem az internet, sem a könyvek nem adnak elméleti fogódzót, ha a díszpolgárság fogalmát definiálni akarjuk. Tulajdonképpen azt is csak találgathatjuk, hogy miként alakult ki a díszpolgárság intézménye és miért ez az elnevezés rögzült történetileg. A környező országokból legkorábbi adataink Bécsből vannak, ahol 1797-ben kapásból tíz címet osztottak ki, politikusoknak, főhivatalnokoknak, katonatiszteknek, igaz az 1840-es évekig aztán több nem is került kiadásra. Érdekesség, hogy három magyart is megtiszteltek a császárváros lakói a 19. században: gróf Erdődy Györgyöt (1843), Pálffy-Daun herceget (1844) és Benedek Lajos táborszernagyot (1859). Berlinben 1813-ban, Münchenben 1820-ban került sor az első oklevelek átadására. Az 1820-as 1830-as években német nyelvterületről kerülhetett Magyarországra ez a kitüntető cím. Ezt mutatja az elnevezés is, amely az első kőszegi adományozás esetében is feltűnik, a „becsületbeli polgár” ugyanis korabeli szóhasználatú tükörfordítása lehet a németből származó Ehrenbürger összetételnek. Szegeden 1833-ban, Debrecenben 1835-ben került sor ilyen szavazásra. Kőszegen az első címosztogatás 1838-ban történt, első nekifutásra tíz „becsületbeli polgára” lett a városnak.
Mennyire tükröződik az ország, vagy a régió gazdasági, politikai és kulturális állapota a díszpolgári címekben?
Az első évek kivételével folyamatos a címosztásnak az a gyakorlata, mely a politikai divatot követi.
Gondolom, díszpolgárból kétféle van: az egyik eleve híresség, és a cím adományozása által saját fényét emeli a város, a másik, aki nem híres, viszont tényleg tett a városért? Mi az arány?
A XIX. században a kívülállók megtisztelése volt a jellemző, de ezek között jócskán találunk olyanokat, akik ideiglenesen kötődtek a városhoz, például bírái voltak az itt működő Dunántúli Kerületi Táblának. Ilyen esetben az általuk végzett „társadalmi munkát” honorálták a címmel.
Jár(t) a díszpolgári címmel bármilyen előny?
Mindössze egy diploma, amit átadtak, vagy elküldtek. Tényleges, kézzelfogható, közvetlen hozadéka nem volt az ilyen megtiszteltetésnek. Az persze más lapra tartozik, hogy a díszpolgárság pr-értékét miként tudta használni a díszpolgár, vagy a város.
Az országosan ismert nagyságok közül kik lehettek kőszegi díszpolgárok?
A legelső „komoly ember”, aki egyedül kapta meg a címet, Deák Ferenc volt, akit a szabad királyi városok érdekében végzett országgyűlési munkája ürügyén tiszteltek meg 1840-ben. 1861-ben és 1867-ben - a két politikai változás kapcsán - az ország akkori politikai és egyházi vezetői kapták meg a címet.
A XIX. századi kinevezettek között főnemességük okán is ismertek lehetnek az Esterházy hercegek, akiknek birtokai voltak a városban és környékén. Esterházy Pál Antal(1786-1866) a talán leggazdagabb magyar, katolikus, főnemesi család tagja: nagykövet volt, titkos tanácsos és 1848-ban miniszter; az Aranygyapjas rend lovagja, a Szent István Rend nagykeresztese és az angol Bath Rend nagykeresztese. Kőszegi birtokainak meglátogatásakor, 1845-ben kegyeskedett elfogadni a város által felajánlott díszpolgári címet.
Érdemes megemlíteni Zichy-Ferraris Bódog (1810-1885) grófot, aki politikus, országgyűlési képviselő volt, és aktívan részt vett Kőszeg gazdasági és politikai életében is. Kevesen tudják, hogy 1849-ben kőszegi házában töltött egy éjszakát a fogságban tartott gr. Batthyány Lajos miniszterelnök, amikor Ljubjana felé hurcolták. Furcsa lehet az is, hogy a város díszpolgárai közé tartozik sárvári és felsővidéki Széchenyi Pál gróf… csak éppen azt nem tudjuk, hogy melyik!
….?
Ezen a néven, abban a korban a család két tagja, apa és fia, is működött egyszerre, és a képviselő-testület jegyzőkönyve semmilyen információt nem ad, melyiküket tüntették ki. De van ennél cifrább eset is: 1838-ban egy helyben felvetett, szóbeli előterjesztésre díszpolgárrá választottak egy Virtler - vagy Wirtler, esetleg Winkler - vezetéknevű, feltehetően bécsi doktort, akinek még keresztnevét sem írták be a jegyzőkönyvbe. Mindössze annyi támpontot adtak, hogy József főherceg, Magyarország nádora sikeres meggyógyítása okán került a kitüntetettek közé.
A kor muzsikusai közül Reményi Ede (1828-1898) hegedűművész neve a maiaknak is mondhat valamit, és nem szabad elfeledkezni Liszt Ferencről (1811-1886) aki 1846-ban Kőszegen tartott hangversenye kapcsán lett a város díszpolgára. Száznegyven évvel később, mikor - negyvenegy évnyi szünet után - újra elkezdtek díszpolgári címeket osztani, ennek emlékére lett a város díszpolgára a Kőszegen koncertező Cziffra György.
Voltak olyanok, akik már akkor is „cikinek” számítottak? … és olyanok, akik utólag?
Talán érdemes elsőként arról beszélni, aki nem kapta meg. Kossuth Lajos például nem lett díszpolgár Kőszegen, pedig az 1880-as években szinte minden magyarországi településen megkapta a címet.
Hazafias nekibuzdulás?
Kossuthnak újra kellett volna kérelmeznie az állampolgárságot, de ő ezt nem volt hajlandó Ferenc Józseftől kérni. Ezért azt gondolták, hogy ha sok helyen díszpolgárrá választják, akkor automatikusan visszakapja az állampolgárságát. Kőszegen viszont egy kisstílű politikai vita áldozatává vált az ügy, aminek eredményeként nem is szavaztak róla, hanem egyszerűen későbbre halasztották…
Az 1800-as évek díszpolgárai közül – mostani tudásunk szerint – említést érdemel két eset, melyek tanulsága napjainkig érhet. Az 1786-ban született Gaál József jogász, városi főjegyző, és egy időben országgyűlési követ volt. 1838-ban kapta meg a „tiszteletbeli polgár” címet. A kortársak nem tudhatták azt, amiről nekünk pontos ismereteink vannak: az 1820-as évek végétől egészen az 1840-es évekig rendszeres „levelezője” volt a bécsi Oberste Polizei- und Zenzurhofstelle-nek, sőt személyesen Joseph Graf Sedlnitzky rendőrminiszternek. Álneve, ügynöki jele Lx. volt. Jelentést írt például gr. Széchenyi Istvánról (1830), illetve a helybeli egyesületek tevékenységéről.
Hasonló dolgok derültek ki Bezerédy György udvari tanácsosról is: akkoriban sem csak tehetség kellett ahhoz, hogy valaki hatalmas ugrásokkal kerülhessen előbbre a hivatali ranglétrán. Az 1820-as évektől ő is rendszeresen jelentett Bécsnek.
A XX. századból „ciki” lehet Gömbös Gyula és Imrédy Béla, akiknek, amikor hatalmon voltak, akkor lelkesen megszavazták a díszpolgárságot… majd 1945-ben az első közgyűlések egyikén – az új szeleknek megfelelően - vissza is vonták a címet.
A második világháború után történt valami izgalmas ezen a téren?
1945-ben a Vörös Hadsereg két tisztje Nikolaj Anatolevics Cvetkov, a város szovjet városparancsnoka és helyettese, Iván Ivanovics Levin gárdakapitány lettek a város díszpolgáraivá. A képviselőtestület természetesen „egyhangú lelkesedéssel” ítélte oda nekik a címet.
És ezt a rendszerváltás után azonnal visszavonták?
Nem, ők most is díszpolgárok. De utánuk egészen 1986-ig nem lett több díszpolgár. A ’86-ban újjáélesztett szisztéma annyiban más, mint a korábbi, hogy most már létezik posztumusz díszpolgári cím is, amit azok a „régiek”kaphatnak meg, akik olyan mély nyomot hagytak a város kulturális életében, hogy van olyan jelölő szervezet, mely fontosnak tartja emlékük fenntartását. Az utóbbi két évtizedben dísszé-tisztelt polgárokról pedig talán majd száz év múlva mondhatunk objektív véleményt.
