Négy alagúton át vezetett a pálya délre, ahol a pécsi PEN drive a pécsi kesztyű piacképes kistestvére, az egyetemi napok részeként a Pécsi Bőrgyár több használaton kívüli üzemcsarnokát alakíttatták át a szervezők koncerttermekké négy estére.
A helyszín valahol a város széle. Jár oda busz, jár oda italfutár, járnak oda a népek, 20-22 év az átlagéletkor, többségük aktív egyetemista, főként lányok, az öregdiákok nyoma elvész a gondtalannak tűnő jelenésben.A bejáratnál a sorállás fájdalmait enyhítendő akciós sörrel kecsegtet egy benzinkút, szép reménnyel a programfüzet. A beígért három élőzenés koncertszínpad és a grátisz partycsarnok mellett egy Csipáncsap elnevezésű apró sátor és egy Ikarusz projekt fedőnéven rostokoló csuklós volánbusz nyújt plusz alternatívát, ha már a nagyok kevesek.
Elnökválasztásba csöppentünk turista szemmel. A profi kampányelemekre épített diákrektori vetélkedés még a PEN területén is megkerülhetetlen, hol egy drakulacsapat, hol eltévedt honfoglalók, hol skótszoknyás betyárok, hol arcfestékkel bőven megáldott metálcicák színesítették az amúgy sem unalmas összképet.
A gyárépületeknek hangulata van. Kevésbé fesztiválos, mint inkább ódon: a pesti romkocsmák legjobbjait idéző underground életérzés verejtékes pécsi fényezéssel. A koncertek menetrend szerint, percre pontosan kezdődnek és fejezik be azokat – semmi visszataps.
Így aztán este fél nyolc előtt ott fű sem terem, vagy ha igen, fenntartják a jogot a drogkereső kutyás vizsgálatra… de a jog, mint a karakteres ízű pécsi sör, nyomtalanul tűnik el a szervezetben.
Aztán hogy 21 óra magasságában a foggyilkos Vad Fruttik kezdte először tömegesen becsalogatni a sátorba a közönséget, vagy az eső kergette be őket? Megválaszolatlan kérdés, viszont a két koncert közti tetemes átállások folyamatosan biztosították a színpadok közti átjárás lehetőségét, így akár a Fishing on Orfűn, itt is át lehet hallgatni a cirka háromnegyedórás üres blokkokban, és megcsípni akár vásári komédiásokat, akár olyan ínyenc zenekari csemegéket, mint a dub és reggea alapokat a posztrock elemeivel ötvöző francia Zenzile.
A szerdai nyitónapon a legerősebb pécsi szál, ergo a legtöbb embert a Kispál és a Borz teteméből jóízűen lakmározó Kiscsillag vonzotta, hisz a lokálpatrióta Lovasi András minden dala örök egyetemista igény, így személye is minden sikerre éhes pécsi kezdeményezés kötelező alakja.
Heaven Street Seven koncertjén az első sorokban egy lány totál extázisban megszabadult a pólójától, nem szégyenlősködött, és a mellbimbói fölött csillagosra cserélte kocsma.blog.hu feliratot. A Les Touffes Krétiennes tubával kísért örömzenéje talán még a halottakat is megmozgatta, hogy az ugra-bugra testeket melegváltásban a Colorstar hajnalra szikrányit lelazítsa.
Mert az idő ellenük dolgozik, a fesztiválrutin lassan ébredezik, és gyorsan jön a másnap!