Lenin Ukrajnába költözik. Viszi a zokniját, parasztingét és öltönyét is.

A Lenin születésének 140. évfordulójára időzített tárlatot azután rendezhették meg, hogy új, oroszbarát elnök került az ország élére.
A szovjet időkben több tucat múzeumot szenteltek a Szovjetunió karizmatikus megalapítójának; Leningrádban, a forradalom bölcsőjében, amelyet most ismét Szentpétervárnak hívnak, tizenegy ilyen intézmény várta a látogatókat. Kijevben 1938-ban nyílt meg a Lenin Múzeum, bár maga Lenin sohasem járt az ukrán fővárosban.
Amikor a Szovjetunió kezdett felbomlani, a kijevi gyűjteményt szétszedték, és összecsomagolva raktárakba helyezték. A Lenin-szobrot, amely Kijev főterén magasodott, lebontották, akárcsak a hasonló emlékműveket szerte az országban. Az egykori Lenin Múzeumból kulturális és művészeti központ lett Ukrajnai Ház néven, és az intézmény megörökölte a gyűjteményt.

Pátzay Pál szobra
Oroszországhoz hasonlóan Ukrajnában is egyre többen vannak, akik nosztalgiával emlékeznek a szovjet időkre, nem utolsósorban a gazdasági visszaesés miatt, de Zabolotna hangsúlyozta, hogy a kiállításnak nem célja Lenin dicsőítése. "A kiállítás nem a múzeumi limlom leporolásáról, és természetesen nem a Lenin-kultusz újjáélesztéséről szól, hanem arról, hogy új megvilágításba helyezzük azt" - magyarázta Zabolotna.
"Egyfajta párbeszédről a pátosz és az irónia, a propaganda és a bírálat, a dokumentáció és a misztifikáció között".
Ezt látszik igazolni, hogy a kiállítási tárgyak között vannak modern művészek festményei is, amelyeken Marilyn Monroe és a félmeztelen Madonna látható, amint a bolsevikoknak adnak műsort, kigúnyolva uralmukat.
A tárlat az épület három szintjét foglalja el. A látogatók megtekinthetik Lenin rekonstruált szobáját a Kremlből: egy asztal, rajta lámpa a zöld üvegből készült jellegzetes lámpaernyővel, két oldalán bőrfotel. Az asztalon írószerszámok és számos emléktárgy, köztük egy bronzmajom, Armand Hammer amerikai olajmágnás ajándéka. Kiállítottak porcelán tányérokat is, a kommunista idők hírhedt szállóigéjével: "aki nem dolgozik, ne is egyék". Közelről szemügyre vehető az a telefon, amelyet 1923-ban kapott Lenin születésnapjára, azzal a felirattal, hogy "a kijevi (telefon)hálózat tiszteletbeli szerelőjének".

Az egyik nagyteremben fekete-fehér szovjet dokumentumfilmeket vetítenek egy hatalmas vászonra Leninről és a fiatal szocialista állam "hősi napjairól". A kiállítótermekben Lenin kedvenc zeneműve, Beethoven Appassionata zongoraszonátája hallatszik csendesen.
Az első látogatók többsége az idősek közül került ki. "Kimagasló személyiség volt, de a történelmi helyzet miatt arra kényszerült, hogy könyörtelen legyen, talán túlságosan is könyörtelen. Forradalom volt, és könyörtelenség nélkül nem lehet forradalmat csinálni" - fejtegette az egyik nyugdíjas látogató, Hrihorij Zajcsik.
Érdeklődve nézelődött néhány fiatal is. "Azt hittem, hogy ezek a dolgok már nem is léteznek. Jó, hogy fennmaradtak. Ez történelem, akármilyen volt is, és meg kell őrizni az utánunk jövőknek" - hangsúlyozta egyikük, Ihor Mazur.
Forrás: MTI