Ma, a mindent elárasztó külföldi, zömmel kínai termékek korában szinte már hihetetlennek tűnik, hogy valaha gépjárműgyártás is volt Magyarországon. Nem is akármilyen! A Pannónia motorkerékpár valóságos kultikus tárggyá nőtte ki magát, 690 ezer készült belőle. Balassagyarmat legrégebbi, barokk saroképülete - az emléktábla tanúsága szerint falai között maga Petőfi Sándor is járt - ad ma otthont a Pannónia Motormúzeumnak, egyetlenként az országban.
A felújított motorkerékpárok mellett megcsodálható itt számos, a régi Pannóniákhoz kapcsolódó relikvia, sőt eredeti, ’50-es évekbeli benzinkút is van lenn, amely ráadásul üzemképes (itt persze nem működtetik).A boltíves kapualjból meredek lépcső vezet a pincébe, az érkező pedig legelőször - meghökken. A sarokban ugyanis egy szalmával borított, rozsdafoltos oldalkocsis járgány árválkodik.
- Tyúkól állapotú Pannónia motorkerékpár - mondja Szakács László. - Azt a „klasszikus” fellelési módot és állapotot mutatja, amelyben még ma is találhat valamit a gyűjtő… Merthogy nem egyszer a kert végéből kerül elő, ahová a tulajdonos valamikor, jó régen leállította. Igen, az ilyennek csak tulajdonosa volt, nem pedig gazdája…
- Honnan a vonzalom a Pannóniák iránt?
- Gyermekkori szenvedély. Nagyapám is, édesapám is motorozott, egyszer pedig, 18 éves koromban megpróbáltuk beindítani az egyik barátom nagypapájának a Pannóniáját. Mondták, hogy nem fog menni, 14 éves benzin van a tankjában, 12 éve rúgták be utoljára, kiakad a váltója… A régi akkumulátort kivettük belőle - mágnesgyújtású motorhoz nem kell -, utána pedig már a második rúgásra, szivató és egyéb trükkök nélkül járt a motor! Hogyan indulhatott be ilyen öreg, leülepedett benzinnel, nem tudom. Azt viszont már akkor megtapasztaltam, hogy a Pannóniának lelke van.
Ez a motor egy 1968-as gyártású T5-ös volt, ma is működik, a váltóhibáját egy alátét felhelyezésével megoldottam. Ami a múzeum anyagát illeti, itt csak eredeti állapotú Pannóniák kaptak helyet. A megőrzés volt a cél mindegyiknél, a típusidegen alkatrészeket ki is cseréltem. A motorok egy részén meglátszik a sok éves használat, ezeket a nyomokat viszont kár lenne eltüntetni, hiszen hozzá tartoznak az adott jármű életútjához. A múzeumban a gyártás sorrendjében helyeztem el a gépeket. A Pannóniák 1954 októberétől készültek Csepelen, az én két legkorábbi motorom, egy szóló és egy oldalkocsis, 1956-os.
- Forradalmi darabok…
- Az október 23-i balassagyarmati ünnepségeken részt is szoktunk venni velük, a felvonulás felvezetőjeként. Korhű ruhában, bőr bukósisakban, az oldalkocsiban lyukas magyar zászlóval. Színfolt és érdekesség, az emberek megnézik. Ez az én legrégebbi Pannóniám 250 köbcentis, TL modell - utóbbi azt jelenti, hogy teleszkópos és lengővillás.
- Exportra hová vitték a motorokat?
- Jóformán a világ minden tájára, például az Egyesült Államokba, ott White márkanéven forgalmazták. Aztán a Szovjetunióba, mind a két Németországba, Brazíliába… Franciaországban mintegy száz talált gazdára, végül azért nem terjedt el szélesebb körben, mert nem sikerült megoldani a szervizhátteret.
- Az egyik motor névtábláján az szerepel, hogy „török”.
- A pannóniás köztudatban úgy él, hogy török exportra készült, de ezt idáig nem sikerült bebizonyítani. A név azért rajtamaradt. Már a Pannónia korszak legelején is gyártottak oldalkocsikat a motorokhoz, méghozzá kifogástalan minőségű kisipari remekeket. A Szentesi József által készítettek neve a mai napig fogalom a veterán motorok börzéin. Hasonlóan híres volt a balassagyarmati Lengyel Károly is. A Pannóniákhoz később sorozatban gyártottak utánfutókat, ez az áramvonalas típus a Váci Hajógyárban készült. A múzeumban kétféle van belőlük. A Motorkuli márkanevűből háromezer darab készült, a Pilléről nincs adatom. Külön rendszám és biztosítás is kellett rájuk. Ritkaságnak számítanak, ma egy leharcolt darab ára is százezer forint körül alakul, akár egy átlagos Pannóniáé! A Pille utánfutó teteje levehető, pár mozdulattal ügyes kis kempingasztallá alakítható.
- Hiába, leleményes a magyar ember... - fűzi hozzá Szakács László. - A piknikre az étel-ital elfért az utánfutóban, meg az asztal is mindig kéznél volt.
A motorok sorában akad olyan Pannónia, amely Litvániából került haza, és olyan is, amely a vasút, a határőrség gépjárműparkjában szolgált. A hosszú pince végén már az újabb gépek sorakoznak.
- A csepeli gyár hivatalosan 1975 júniusában állt le, de különféle exportmegrendeléseket még teljesíteni kellett, így az utolsó Pannónia motorkerékpár csak október 24-én 11 óra 30 perckor gördült le a gyártósorról. Annak idején az a mondás járta, hogy az egyhengeres Pannóniába csak benzin kell, és a térképről is le lehet vele motorozni. A kéthengeres már bonyolultabb szerkezet volt, ezekkel versenyeztek is. Drapál János neve még ma is sokaknak cseng ismerősen, ő is Pannónia nyergében ült. A múzeumban van is olyan darab, amelyet versenyzés céljaira alakítottak át - közli a gépészmérnök.
