Kaci Simon képei eklektikával töltik meg a Café Eklektikát: megnyitó ma este héttől, zenével, színnel, ízzel a Nagymező utcában.

Kaci Simon stílusából jó ízelítőt adnak a kávézó nagy falfelületeire kihelyezett alkotások, melyek Cutback címen kerülnek bemutatásra a holnap nyíló kiállításon. A címadó képen a sík alsó felét uraló olló szürreális gondolattársításokat hív elő egy finom bor mellől, ha valaki a festménnyel szemben ül le az Eklektika Café nem is olyan eklektikus, hanem a hatalmas liliomokkal, a sötét tónusú, sima felületű berendezéssel, fekete bőrt imitáló terítőkkel inkább finom eleganciát képviselő terében. A kép "vissza vág" egy letűnt korba, gyerekkorba akár, egy úton "elvág", ketté vág sok utat, mindenképp fenyegetettséget, de legalábbis változást jegyez; lehet egy kivágott képkocka egy filmből, talán az életünkből, s lehet egy tudatalatti rossz gondolat fotója.

Már a pár kiállított darabon is feltűnik, de a fiatal festő portfólióját végig nézve mindenképp elmondható, hogy Kaci Simon képei nemcsak annyiban furcsák, amennyiben az ábrázolt alakok inkább torzók, hiszen egy-egy részlet látható csak belőlük. Gyakran látunk nőket, egyedül illetve csoportban, furcsa háttérként, mondjuk egy biciklikerék mögött, vagy rakétákat számolva, esetleg egy régebbi időbe helyezve, mint a múlt század első felének amerikai propagandaképein; de akadnak a Futrinka utca szereplőit mai kulisszában megjelenítő képek, illetve Velazquez-, Van Gogh-, Gaugin-idézetek is. A színek minden esetben markánsak, kontrasztosak, olykor szabadon mutatják meg a vászon felületét; sűrű atmoszférájukban lynchi filmes hangulatot és Badalamenti-zenét juttatnak eszünkbe, viszont a torzók által a még inkább felnagyított érzést hátrahagyó, monumentális méretek és a vastagon felvitt olajfesték a klasszikus festészet örökségét is magukon viselik, főleg, ha jut számukra elég felület az érvényesüléshez; így az Eklektikában.

Most, hogy a világ egyik legmagasabban jegyzett kortárs festője, a német Neo Rauch ötven éves és számos méltatást kaptak képei, akár az ő törekvései is bevillanthatnak a kis tárlat kapcsán: Kaci Simon mind tónusában, mind monumentalitásában ezt az irányt képviseli, azonban minden politikai felhang nélkül. Amennyiben a társadalmi valóság, a történelem valamilyen szerepet kap is, csakis az egyes ember kivetítő-felületén, a női portrékon kereshetjük ennek nyomait: az élő tekintetek után hiába kutatva hosszan pásztázhatunk a részleteken.

About me - Kaci Simon Magamról (több képhez katt ide)

Az 1981-es, balassagyarmati születésű Simon Kaci (Molnár László) a budapesti Képzőművészeti Főiskolán szerezte diplomáját, Velencei tanulmányai után (Venezia 2006-09 DLA, Accademia di Belle Arti) Budapesten él és alkot. Túlnyomorészt figuratív képei saját bevallása szerint inkább érzelmek és nem ideák hordozói.

”A legtöbb esetben úgy festek meg embereket, alakokat, hogy nem látható a szemük: így azok továbbra is személytelenek maradnak, a néző figyelmét más érdekes elemekre irányítják a képen. Azt hiszem, az embereket túlságosan vonzza a szem, a tekintet, és így hajlamosak megfeledkezni arról, hogy mást is megfigyeljenek. A szem a test ékszere, mint valami gyémánt vagy más ásvány, és amennyiben a szem a lélek tükre, azt mondhatjuk, hogy ebből a szempontból a munkáim nagy része személytelennek hathat.

Arra kényszerül a néző, hogy mint az életben is, amikor találkozunk valakivel: először nézzük a szemüket, majd más részletekre is kiterjed a figyelmünk. Ezen a ponton azt hiszem, hogy módszerem a megértés, átélés egy személyes módja, sokkal intimebb és misztikusabb a hagyományosnál.”

2010 április 27., 19:00 - 23:00 Eklektika, VI. Nagymező 30.