A körülöttünk levő világhoz a globalizációnak és az egyre gyorsabb ütemben módosoló technikai vívmányoknak köszönhetően maximális alkalmazkodóképességgel kell rendelkeznünk. Kell vagy lehet? Ezt is körüljárhatjuk Tari Annamária segítségével.

Tari Annamária könyve olvasmányos, közérthető formában, néhány szakirodalmi és számos a média világából, a közvetlen környezetünkből vett példával járja körbe a www-boom-ban felcseperedő generációt érintő problémákat, lelki kihívásokat.

Nem tagadható, hogy ez a szemszög, vagyis a technikai lehetőségek és a fogyasztói társadalom, a minden áron való megszerzendő profit térnyerése generálta változások egy másik, korábbi generáció szemszögéből problematikusak, viszont Tari elkerüli az őket jellemző, autoriter, tudásközpontú hangnemet.

Ehelyett egy olyan „ezós”, sokszor humorral átitatott stílust választ, amelybe az alapművekre való hivatkozások és szakszavak jól megférnek az általában fiktív, de mindenki által jól ismert szituációkkal, monológokkal, amelyek az egyes esszéket felvezetik.

Ezek az adott jelenségekre (metroszexualitás, evészavarok, párkapcsolati bizalmatlanság, függőségek) fókuszálva nagyjából szemléltetik a leírt személyiségek gondolkodásmódját, anélkül, hogy ítélkeznének. Az általa használt objektív, minden bizonnyal a pszichoterapeauta praxisban elsajátított, olykor személyes, mert saját megfigyelésekből, online-böngészésből is merítő hang és példatár pedig orientáló, „barátként” funkcionáló jelleget kap a témák kifejtésénél, ahol a középpontban az a mélységében már több konfliktussal járó tanulság áll, hogy minden addig jó, amíg a harmónia, a nyugalom, a pozitív önkép dominál benne.

Tari már a könyv elején nagyon frappánsan tisztázza, mit ért X, Y és Z-generáció alatt, miközben társadalmi folyamatokat említve felvázolja a generációk életterének főbb jellemzőit, de nem bocsátkozik jóslatokba, inkább kíváncsian, akár szakterületén bekövetkező változásokkal számolva tekint a jövő felé. Az ismétléseknek, közérthető megfogalmazásnak, jó tagolásnak köszönhetően a könyv forgatható nem sorrendben is, akár kihagyva olyan jelenségeket, amelyek nem érdekelnek minket.

A szerző nem veszi át a többségi társadalom diskurzusát a normalitásról, hanem valamiféleképp a veszélyekre, a változások tényére hívja fel az olvasók figyelmét, azok négy területen való kihatására tagolva könyvét. Ezek a generációk közti konfliktus, az Y-generáció civilizációs betegségei, a munka és a párkapcsolat világa.

Azt, hogy milyen célcsoportnak ír, leginkább utóbbi hangsúlyos volta is megvilágítja: minden bizonnyal azok az inkább az X generáció felfogásához közel álló női olvasók értékelik majd ezt az összefoglalót, akik érzékelik a változásokat, van egyfajta érzelmi intelligenciájuk, pszichológiai érzékenységük, esetleg megerősítést keresnek azokkal a stratégiákkal kapcsolatban, amelyek az új körülmények között fenntartják belső egyensúlyukat mondjuk a mindenhol lelógó fehérnemű-plakátok és durva blogbejegyzések közepette; esetleg gyakorló anyákként fel akarnak készülni a gyerekeiket érintő kérdésekből.

Kérdés, hogy a cél, „hogy figyeljünk egymásra”, elég olvasót ér-e el így, hogy az Y-generáció egy blogfüggő vagy anorexiás tagja vajon kezébe vesz-e ilyesmit, s amennyiben igen, mit kezd vele, hiszen a problémafelvetés akkor is egy olyan szemszöget takar, aminek még más a szocializációs beágyazottsága az övétől.

Paradox módon a könyv műfaja maga is abba a trendbe illeszkedik, amelyet vizsgál: az ilyen jellegű, hangsúlyozom újra, jó minőségű, tisztességesen átgondolt és megírt szórakoztató-tudományos kiadványok az olvasók egy részénél az információéhséget, a pikáns dolgok iránt való érdeklődést elégítik ki, miközben az életvezetés mainsream diskurzusában a második vonalat, a lélek harmóniájára építőt képviselik.

„Nincs könnyű dolgunk” – állapítja meg maga a szerző a fülszövegben, s valóban nincs, ha meg akarjuk érteni az összefüggéseket és ezek mátrixában a másikat. Viszont erénye, hogy amíg fejtegetéseit olvassuk, minden átláthatónak, megbeszélhetőnek tűnik, van bennünk egy aha-érzés, egy-egy szeletkére pedig még azt is mondhatjuk, hogy jó volt így összeszedve újra rálátni, pl. a nemi szerepek változására, vagy a főnök-beosztott viszony átalakulására, a virtuális közösségek közhelyessé váló veszélyeire.

Kár, hogy nem lehet interaktívvá tenni a könyvet; de ki tudja, nemsokára talán már lesznek ingyenesen letölthető pszichológus-programok is, ahol mindenkinek megmondják majd az életvezetési tutit két munka közben lefolytatott chat között.