Egy újdonsült tanulmány kimutatta, hogy hiába kemény nők Lara Croft, Trinity, Sarah Connor vagy Catwoman: még a fantázia világában sem egyenrangúak hímnemű társaikkal.

A davenporti egyetem szociológia szakán kutató Katy Gilpatric kimutatta, hogy még a fantázia világában sincs esélyegyenlőség, és nem csak azért, mert a női hősöket hús-vér nők alakítják.

Harcoljon bármilyen keményen is egy tetőtől-talpig kosztümbe öltöztetett női szuperhős, végül hímnemű partnerének rendelődik alá, túlélése, boldogsága tőle függ. Ez alapján nemhogy új nemi szerepeket nem alakítanak ki a hollywoodi szuperprodukciók, de megerősítik a hagyományos viselkedési normákat.

Gilpatric 20 év terméséből 112 akciófilmet nézett át, és minden esetben úgy találta, hogy még a legkeményebb női főhős is egészen ellágyul, ha az érzelmi szálakra kerül sor, legyen az a Matrix hidegfejű Trinityje, vagy Charlie három ügyes angyala: amint feltűnik az „igazi”, a hősnők a nyakába ugranak és legszívesebben ott is maradnának az idők végezetéig. Az ügyeletes keménynő még ennél is rosszabb: a Kick Ass hősnője nem más, mint apja hatalmi játékszere.


Ha számosítjuk az eredményt: az akciófilmek hősnőinek 60%-a rendelődik alá a férfinek a képernyőn, 42 % szerelmi kapcsolatba is bonyolódik az alfahímmel; és ugyan ki tudna rózsaszín szemüvegben pontosan célozni, szerelmesen halálos kimenetelű harcba indulni, (hacsak nem magáért a férfiért)?

A jelenség magyarázata pofon egyszerű: a keménységet sugalló, de belül a férfire ugyanúgy rászoruló nő képe még mindig az akciófilmek fő közönségét, a húszas éveikben levő fiúkat célozza meg.