Négy évtizede még öngyilkossággal ért volna fel Pekingben akárcsak kiejteni is Konfuciusz nevét. Ő volt a reakciós ellenség, és minden kínait az ellene folytatandó harcra buzdítottak.

Mi sem jelzi jobban az idők változását, mint hogy ma az országot vezető Kínai Kommunista Párt (KKP) egy olyan Konfuciuszt dicsőítő filmet támogat, amely a bölcset agyafúrt katonai vezetőként és a humanista értékek védelmezőjeként mutatja be.

A pekingi Tsinghua Egyetem valamikor a szélsőbaloldali eszmék melegágya volt. Daniel A. Bell kanadai Ázsia-szakértő ma az intézmény egyik oktatója.

Az 1966-76-os kulturális forradalomban a Konfuciusz követője címke a politikai ellenfelek megbélyegzésére szolgált, ma a konfucianizmusnak legitimebb politikai célt szánnak: tanításaival a politikai hatalom erkölcsi bázisának megteremtéséhez kívánnak hozzájárulni - fejtette ki véleményét a párizsi Le Monde hasábjain.

A kommunizmus már nem lelkesíti a kínaiakat, és egyre többen vélik úgy, hogy mást kell keresni helyette, olyasmit, ami legalább részben a kínai hagyományokból eredhet - erre pedig a konfucianizmus tűnik a legalkalmasabbnak.

A szakértő szerint a párt idősebb káderei, akik a hagyományok maoista elutasításának szellemében nevelődtek, ellenzik olyan ideológia elfogadását és felhasználását, amely a szigorú marxizmuson kívül áll, viszont a fiatalabb, negyven-ötvenéves pártemberek általában támogatják az újító törekvéseket, és az idő nekik dolgozik.

Mint rámutatott, nem szabad szem elől téveszteni, hogy a 76 milliós tagságú KKP változatos összetételű, szerteágazó és óriási szervezet. Maga a párt is mind több teret biztosít a különböző eliteknek, a legbriliánsabb diákok közül toboroz tagokat, márpedig a tanultabb káderek növekvő szerepe elő fogja segíteni a konfuciánus értékek nagyobb térhódítását.

Ez azonban nem csupán a pekingi kormány akaratát tükrözi, hanem azt is, hogy a hatóságok olyan fejlődési folyamatra reagálnak, amely akaratuktól független. A konfuciánus értékek iránt mind nagyobb érdeklődést mutatnak az egyetemi körökben és a kínai "civil társadalomban". Konfuciusz egyes hívei még alkotmányos reformok gondolatát is felvetik a politikai rendszer humanizálására - ecsetelte Bell.


A nyugati megfigyelők nehezen fogadják el annak a gondolatát, hogy a konfucianizmus nyithatna utat a humanista és progresszív politikai reformok felé az ázsiai országban. Ez érthető annak fényében, hogy a XX. században Kínában mind a haladó, mind a marxista ideológia a Nyugatra hivatkozott, ami persze hízelgett a nyugatiaknak. Így hát kevéssé lelkesednek azért, hogy Kína ma saját hagyományaival akar büszkélkedni.

A konfuciánus reneszánsz nem teljesen ellentétes a nyugati liberális erkölccsel, ugyanakkor alternatívát kínál a nyugati politikai erkölcs helyett - írta a szakértő, hozzáfűzve: ezt sokan tévesen úgy értelmezik, hogy a nyugati demokrácia kisebb elfogadottsága a tekintélyuralom nagyobb mértékű elfogadását hordozza magában. Ez a szembeállítás azonban a szerző szerint bezárná a konfucianizmus által inspirált politikai reformerek előtt feltárulkozó, biztatónak tűnő távlatokat.

A konfuciánus reformerek hívei a nagyobb kifejezési szabadságnak, viszont nem a választási versengést tekintik a megfelelő mechanizmusnak a legfőbb vezetők kiválasztására. Olyan politikai eszméket szorgalmaznak, amelyek nem csak a nemzeti szavazóbázist vennék tekintetbe, hanem mindazok érdekeit, akiket a kormánypolitika érint - beleértve a jövő nemzedékeket és a külföldieket is. Ehhez szerintük a legméltóbbakat kell a vezető posztra emelni.

Az utóbbi évtizedben a konfuciánus értelmiségiek politikai javaslatai főleg a demokrácia "nyugati" és a meritokrácia (az érdemeken alapuló elit) "konfuciánus" értékeinek összebékítésére irányultak, egyebek között pályázati úton, vizsgák révén kiegészített törvényhozások létrehozásával, a megválasztott törvényhozók vizsgáztatásával vagy éppen a választók konfuciánus kultúrájának értékelésével.

Mindez fantáziálásnak tűnhet, de nem feltétlenül irreálisabb törekvés, mint a nyugati típusú liberális demokráciába történő kínai átmenetre vonatkozó egyéb forgatókönyvek. Politikai értelemben az emberek többsége azt gondolja, hogy Kínának jobban kellene hasonlítania a Nyugatra.
"De eljöhet a nap, amikor talán mi fogjuk remélni, hogy a Nyugat egyszer majd jobban hasonlít Kínára" - zárta okfejtését a Tsinghua Egyetem kanadai professzora.

Forrás: MTI