Ötven éve került forgalomba az első fogamzásgátló tabletta, amellyel kezdetét vette az ún. szexuális forradalom korszaka.
1960-ban május 9-én, a felszabadulás és a győzelem napjának 15-ik évfordulóján egy másfajta szabadság vette kezdetét, a szexuális szabatosságé. Hogy e gyógyszernek is köze lenne a II. világháborúhoz? Nos, a XX. században a vombatok vadaspark programjának talán nincs köze a háborúhoz, úgy egyébként szinte mindennek. Az hogy az abortusz „polgárjogot nyert” Magyarországon, összefügg a ténnyel: a felszabadító-megszálló szovjet hadsereg 200.000 nőt erőszakolt meg Budapesten.A nők gyűlölték a tablettát, a férfiak kedvéért mégis szedni kezdték. Mivel a „férfi önző”, nem halotta meg azokat a hangokat, melyek szerint a tabletta hormonális elváltozásokat idézhetett elő. Mert ha a nő leállt a tablettával, és gumira kényszerítette a párját, a pasi bedobta a klasszikus trükköt, nem vett tudomást a nőről, aki aztán hogy ember- és nőszámba vegye a párja, újra csak tablettához nyúlt.
Amerikában 1960. május 9-én engedélyezték az első fogamzásgátló tablettát. A női szabadság jelképének kikiáltott Enovid nevű pirula majdnem 100%-os védettséget biztosított, így lassan elmúlt a rettegés a nem kívánt terhességtől, a nők és a férfiak felszabadultabban élvezték az együttléteket, mely annyira megigézte a svéd értelmiséget, hogy néhány évre a gruppen szex maga volt a haladás akarása, legalább olyan előremutató gesztus volt, mint napjainkban a szelektív hulladékgyűjtés.
A hatvanas évek elején a születésszabályozás kevésbé korszerű technikáit alkalmazták honleányaink és fiaink, ráadásul még nem volt a Magyar Ifjúságban Veress Pál dokinak rovata, nem olvashattuk az IM-ben a Hogyan vesztettem el rovatban azt a sztorit, hogy Lósznya valamit belekevert a kólámba, többre nem emlékszem…. Nem fordították le a Helgát, Kurt Seligmann A gólya hozza? című felvilágosító könyvecskéje sem jelent meg, a hengerelt falú kiskonyhákban magukra hagyott fiatalok azt csinálták a sezlonyon, amit a nagy ő, az ösztön parancsolt nekik.
Az egyház háború utáni hanyatlásában nemcsak a negyvenes évek végi gyalázatos vallási üldözések játszottak visszafordíthatatlannak tűnő szerepet, hanem az is, hogy VI. Pál pápa bűnnek nyilvánította a fogamzásgátlást. Egerben tavaly láttam egy intstallációt: egy babakocsiba homokot szórt valaki, majd a védekezés Isten elleni vétségére hívta fel a figyelmet. Biztos vagyok benne, hogy e vallási buzgalom a hívő fiatalokban is megrökönyödést váltott ki.
A párkapcsolati örömök nyilvánvalóan nem Isten ellen valók. Mára már minimális a tabletta hormontartalma, nem okoz szédülést és hányingert, mégsem csitultak az indulatok a gyógyszerrel kapcsolatban. Vannak nőgyógyászok, akik mindenkinek javasolják, csak a rokonaiknak nem, más szakvélemények szerint mára már minden mellékhatást sikerült a korszerű fogamzásgátlókból kikomponálni. Ugyanakkor: vannak kutatások, melyek szerint a tabletta csökkenti a nők nemi vágyát.
Magyarországon 1967-ben jelent meg az első fogamzásgátló tabletta, az MSZMP Politikai Bizottságának jóváhagyásával, akkor, amikor a nagy generáció „éppen hogy csak elindult”. Anno mindenben volt politika, kész csoda, a Timidon zselé használatát nem kötötték párthatározathoz. A hazai fogamzásgátlás történetének fontos állomása volt a már tényleg megbízhatónak számító Ovidon tabletta és a Postinor nevű „esemény utáni” készítmény, majd amikor hozzánk is begyűrűzött az AIDS-para a nyolcvanas évek végén, akkor divatba jött az gumióvszer.
Azóta számos innováció jelent meg a gyógyszerpiacon, de egy dolog nem változott: a tiniket ugyanúgy nem érdekli a fogamzásgátlás, ahogy húsz vagy harminc évvel ezelőtt sem foglalkoztak anyáik a kérdéssel. Mit lehet tenni? Mondjuk levetíteni nekik a Juno című filmet a Helga helyett.