A gyilkos pár tíz napos bolyongását követhetjük nyomon: nemcsak az ő életükbe, fejükbe nyerhetünk bepillantást, hanem az őket körülvevő világ működésébe is.

Pelsőczy Réka rendezései legalább annyira groteszkek, mint főként a Katonából ismert alakításai. Színésznőként harsány, ellentmondást nem nélkülöző figurákat hoz, s hasonló történetek ihletik meg: az Ibusár operettvilági pénztáros kisasszonya, a monodráma szemüveges kisfiúja Elek Feri alakításában is olyan vállalkozások, amelyek a valóságra srég szemszögekből sandítanak, különféle vers-, dalszövegek, kosztümök, játékstílusok keverésével.

Ami a mostani produkció különlegessége, hogy valós dokumentumok ihlették, így Pelsőczy azon vállalásaiba is illeszthető, mint amilyen a tanár-diák szerelem tematikáját feldolgozó Kolibri vendégszerepe a Kikatt című osztályszínházban.

A téma bizarr, s bizarra sikerült a KINO terébe tökéletesen illő road-movie-látomás is. A két fiatal színész, egyikük a Bárka, másikuk a Kecskeméti Színház tagja, talán nemcsak a saját élményekből, emlékekből és hozott dokumentumokból építkező közös munkának, hanem annak köszönhetően is végig "egy húron pendül" az improvizációkkal és gyors váltásokkal átitatott előadásban, hogy a Színművészetit egy nagyon összetartó, közösségi osztályban végezték. Bonnie és Clyde-ként vagy Hófehérkeként és gonosz mostohaként is gyorsan reagálnak egymásra, a játék során egyre több helyen érezhető rajtuk egyfajta vagány, cool, néhol a paródia határán egyensúlyozó összekacsintás, ami a nézőt is magával ragadja.

Kiváló ütemben váltják a hangszínt és a tempót, a beiktatott rapre hangszerelt újsághír, a flitteres táska-bábjáték, a szkeccsjelenetekhez hasonló párbeszédek az iwiw és a média rémhíreiről, a médiaparódiák és a személyes élményanyagból merítő monológok úgy adnak tükörképet a magyar valóságról az ügy kapcsán, hogy megmutatják: van is ügy, meg nincs is, ez a mindennapok része, a normalitás, meg nem is.

Pelsőczy jó érzékkel nem merül el a naturalista oknyomozásban, nem csinál tragédiát, ostorzó kritikát az anyagból, nem "didaktizál" a mai fiatalsággal kapcsolatban és nem teszi fel azt az álszent kérdést, hogy "Úristen, akkor merre tart a világ". A visszásságokat egyszerűen, humorral járja körbe, és még csak azzal sem áltat, hogy ez lenne minden. A zavart vallomás-duett nyitóképével és a film-noire-os záróképpel ütős keretbe foglalja azokat az anomáliákat, amelyek miatt senki sem tehető egymaga felelőssé a konkrét történetért.

Az anyag bagatell és mégsem, hír és mégsem az. Ritka gyakori minta. Féltékenységből elkövetett gyilkosság, s még a nyuszit is leütik, ugye...



Mintegy elemelt díszítő- és leíró elemként ez pedig tényleg elhangzik az előadásban, egy takarítónéni mobilcsengetése ihlette: egy perc hétköznapi groteszk az egyórás előadásból...


Kicsi nyuszi hopp-hopp, KINO, 2010. május 17. 19.30
R: Pelsőczy Réka
Sz: Réti Adrienn Csémy Balázs

Díszlet: Pelsőczy Réka Jelmez: Tóth Hajnalka Dramaturg: Galambos Gábor
Zenei munkatárs: Nyitrai László Bábok: Tengely Gábor Koreográfus: Bodor Johanna Fény: Balázs Krisztián Produkciós vezető: Gáspár Anna