A Pünkösd rejtőzködő ünnep, nincs állandó dátuma, május 10. és június 13. között bármikor lehet. A keresztény egyház a Szentlélek eljövetelét és az egyház születésének napját, vagyis a pünkösdöt pontosan 50 nappal Húsvét után tartja, innen származik a neve is.

Az ötven görögül pentekoszté, ennek egyik torzulásának tartják magyar megfelelőjét is. A keresztény ünnepet egy zsidó ünnepből, a Sávoutból származtatják. Ez egyike annak a 3 fő ünnepnek, amit az Úr rendelt a zsidó népnek, ez az új kenyér és a törvényadás ünnepe. Ekkor adta az Úr a Tórát a zsidóknak. 



Pünkösdkor a keresztények azt ünneplik, hogy Jézus a halála után, látván az apostolok bátortalanságát és félelmét, leküldte hozzájuk a Szentlelket, hogy ne féljenek téríteni és terjeszteni az új hitet. Ezért tartják az egyház születésnapjának a Pünkösdöt. 

Ahhoz képest, hogy mennyire fontos vallási ünnep, kevés világi megjelenése van – bár lehet, hogy ezt csak azért van, mert a Karácsonyt és a Húsvétot lekörözni kirakatokban, dísztárgyakban, jelképekben igen nehéz – most nincs csokinyúl, nevető Mikulás, rénszarvasok, csillogó műanyag csibék, akik kikacsintanak egy festett tojásból, vagy tollpiheszárnyú, aranyszínű angyalkák. 



Ilyenkor a legjobb kimenni a természetbe, és beszívni a jó sűrű levegőt, és ünnepelni az újjászületést és a termékenységet, ahogy tették a kereszténység előtt is, például a rómaiak. Ők floráliákkal tisztelegtek Flora istennő előtt, állítólag a magyar népszokások egy részének gyökerét is itt kell keresnünk. 

Az egyház nem nézte jó szemmel ezeket a népszokásokat, de ettől függetlenül közkedveltek voltak, mint mostanában az ilyenkor esedékes wellness-hétvégék. Faluhelyen ilyenkor állítottak a legények májusfát a lányos házak udvarán, mindenkinek olyat, amilyet megérdemelt. A magas, vékony fákat általában az udvarló legény vezetésével állították, és színes szalagokkal, étellel-itallal díszítették. 

Tavaszköszöntéskor minden ablakba virág került, vagy zöld növények, hogy bele ne csapjon a házba a villám, és jelezzék, hogy eladó lány is van a háznál. Persze ezek mind semmiségnek tűnhetnek a pünkösdi, túlfűtött időszak messze legjobb szokása mellett, ami a középkor ót a ismert. 

A jelentkező legények közül ekkor ügyességi, erősségi vagy gyorsasági próbatételek során választották ki a falu legrátermettebbjét, a pünkösdi királyt, és ő lett egy hétre, jobb helyeken akár egy évre is az ügyeletes faluceleb. Kötelező volt meghívni minden lakodalomba, mulatságba, bálba, szüretre, és ez a nagyérdemű fiatalember minden kocsmában is ingyen ihatott, és valószínűleg minden lány is az ő nyomában járt. Érdemes volt tehát a posztra pályázni. 

A pünkösdi királynénak már nem volt ennyire jó dolga, és ennyi próbatételt sem kellett kiállnia, egyszerűen csak szépnek és fiatalnak kellett lennie, ahogy ma sincs ez másképp. Neki a többi lány énekelt termékenységvarázsló mondókákat. A pünkösdölés során pedig az álompár, pünkösdi király és királyné vonult végig a falun, a többiek pedig énekelve követték őket, és adományokat gyűjtöttek. 

A pünkösdi népdalok előszerettel emlegetik a pünkösdi rózsát is, amelynél szebb nem terem, nem teremhet sehol kerek e világon, és olyan piros, mint a falu legszebb lányának piruló ajka – és valóban, régen el sem tudtam volna képzelni szebbet egy fodros-vörös rózsánál. Ez virág nem véletlenül lett a magyar jelképe az ünnepnek. 

Pünkösdkor kerül sor a csíksomlyói búcsúra is, amelyet a magyarság egyetemes találkozójának tartanak. Itt található a legfontosabb magyar Mária-kegyhely, ahova félmillió zarándok érkezik ilyentájt. A búcsú története 1444-ig nyúlik vissza, ekkor IV. Jenő pápa körlevélben buzdította a híveket arra, hogy segítsenek a ferenceseknek templomot építeni, amit búcsúval honorált. A székely nép Mária-kultusza ennél is régebbre nyúlik vissza, így nem csoda, hogy ennyien keresik fel a csíksomlyói búcsút.