Az eredmény lesújtó, többen összekeverték 1956-ot az 1848-as forradalommal.

- Bár ünnepeljük a nemzeti ünnepeket az iskolában, a különböző helyszíneken, nem hagynak nyomot sem a gyermekek tudatában, sem érzelmeikben - írta a felmérés összegzésében, egy mondatba sűrítve a tapasztalatait: a fogalmak keverednek, az ismeretek hiányosak, az emléknapok helyét kultúránktól idegen szokások veszik át.

Mivel a megkérdezettek immár húsz éve hallanak nemzeti ünnepünkről, október 23-áról, miként november 4-éről, az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc leveréséről is, okkal remélhette, hogy sok mindent tudnak is róluk. A felmérés eredménye azonban nem ezt mutatta. Miként a fenti két eseményre vonatkozó kérdések mellett a mindenszentek és a halottak napjával kapcsolatos érdeklődésére is meglepő válaszok születtek.

Az 1956-os eseményekre utaló kérdésre, vagyis arra, hogy mit ünneplünk október 23-án, a megkérdezettek fele határozott választ adott, a másik fele azonban bizonytalan volt: "forradalom vagy szabadságharc, valami ilyesmi". Akadt, aki 1848-49 történéseivel keverte '56-ot. Csupán 10 százalékuk tudta, hogy a köztársaság kikiáltásának 20. évfordulóját is ünnepelhettük 2009-ben.

- Arra a kérdésre, hogy mi történt 1956 október 23-án, volt, aki Márai Sándor idézettel válaszolt: "egy nép azt mondta: Elég volt!" Sokan emlékeztek valami pontokra - 12-re vagy 16-ra -, közel 60 százalékuk pedig arra a jelszóra, hogy "Ruszkik haza!" Egyharmaduk azt sem tudta, idegenek vagy hazai elnyomók ellen indult a harc, és ha idegenek voltak, akkor csak találgattak a válaszadók, hogy kik lehettek: osztrákok, németek, oroszok... - idézte fel.

Tájékoztatása szerint nagy volt a tanácstalanság abban is, hogy mióta voltak Magyarországon orosz katonák - csak kevesen tudták, hogy a II. világháború végétől. Arra is csupán alig több mint negyedük tudott válaszolni, hogy mely helyszíneken folytak súlyos harcok.

Mint mondta, a kaposvári, somogyi gyerekektől elvárható volt, hogy a kaposvári születésű Nagy Imréről legyenek ismereteik. Azzal, hogy miniszterelnök volt, a forradalom és szabadságharc mártír miniszterelnöke, több mint 60 százalékuk tisztában volt, ám azt már csupán 25 százalékuk tudta, hogy csak 1958-ban végezték ki. Azt pedig, hogy november 4-én jöttek vissza a fővárosba az orosz tankok, mindössze 10 százalékuk.

Mint ahogy Kádár János személyét is ugyanennyien voltak képesek az eseményekhez kötni. A neves és névtelen hősök újratemetés utáni nyughelyéről, a 301-es parcelláról is csak minden ötödik tanuló hallott. Csak néhányan válaszoltak helyesen arra, hogy október 23-a mióta nemzeti ünnep, az 50. évfordulóról - 2006. október 23-áról - azonban minden harmadik fiatalnak elég bő ismeretei voltak.

Az emléknapokkal kapcsolatban a kérdés arra vonatkozott, hogy kire, mire emlékezünk november első napjain. Csak minden ötödik gyerek volt tisztában azzal, hogy ekkor van mindenszentek és halottak napja, míg a válaszadók 70 százaléka szerint a dátumhoz a halloween köthető. Volt, aki azt mondta, hogy ekkor "ünnepeljük" a halottakat.

- Sajnálatos, hogy sokan nem tudják, hol nyugszanak a déd- vagy nagyszülők. Mások végigrohanják a sírkerteket, temetőket, lerakják a virágot, esetleg mécsest is gyújtanak, aztán mennek tovább. Meglepően sokan felelték, hogy nem vett részt az elhunyt nagyszülő temetésén, mert nem vitték el a szülők. Úgy gondolom, az élethez hozzátartozik a veszteség, a halál is. A sír mellett minden évben mód nyílik emlékezni az ősökre, hazafelé menet felidézhető, milyen ember volt, miért veszteség az elvesztése. Fel lehet idézni cselekedeteit, mondásait. Így marad meg az emlékezetben, így marad velünk - hangsúlyozta Tóth Istvánné.

A kapott válaszok alapján felmerült benne a kérdés, mindez azt jelenti-e, hogy "nem emlékezünk történelmünknek sem a fényes, sem a gyásznapjaira?". Mindazonáltal védelmébe is vette a fiatalokat, rámutatva: ez nem az ő hibájuk. A beszélgetések során úgy tapasztalta, azok, akiknek az iskolájában vetítették a Szabadság, szerelem című filmet, vagy akik látták a tévében vagy a moziban, alaposabb ismereteket szereztek 1956 eseményeiről.

- A Vajna-film segített a legtöbbet 1956 megértésében. Ha pedig így van, akkor el kell vinni az alkotást minden iskolába. Jó lenne, ha lehetne hasonló folytatás.

Éretten gondolkodó 15 évesek mondták, hogy büszkék az akkori vízilabdázókra, de furcsának tartják, hogy évtizedek óta Amerikában élő producer forgatott ilyen felkavaró filmet.

A sporttagozatosok ismerték Gyarmati Dezső nevét, sőt az Aranycsapatot is - hívta fel a figyelmet.

Tóth Istvánné a felmérés eredményének ismeretében néhány olyan lehetőséget kínált, amely változást hozhat, segíthet abban, hogy a mostaninál kedvezőbb kép rajzolódjon ki egy későbbi, hasonló felméréskor.

- A gyerekek értelmére és érzelmeire ható interaktív rendezvények, ajándékok készítése a tanórákon, a fogalmak pontos használata - a gyásznap és az ünnepnap ne keveredjen a szóhasználatban -, ismeretterjesztő kiadványok, vetélkedők, versenyek a jeles napokról, történelmi eseményekről - sorolta a megítélése szerint minél előbb megvalósításra váró feladatokat az egyetem adjunktusa.