Az 1981-ben alakult, a Spenót zenekar tagjainak spenót folyik az ereiben, mégsem mondhatjuk, hogy ők voltak a magyar új hullám Popeye figurái. Az ő erejük a szövegekben és az ún. kiállásukban volt. 25 évvel a feloszlásuk után megjelent első lemezük.

Ahogy a Rolls Frakció mondta volt 1982-ben: ez itten kérem, Magyarország. Jobb későn, mint soha, ami a popban nem feltétlenül érvényes, hiszen például a „prüntyögő” casio szintire komponált tangós, reagge-s hangszerelésű cuccok kizárólag a nyolcvanas évek első felében voltak érvényesek, de akkor nagyon. A Spenót szövegei (írták: Söth Sándor, Bereményi Géza, Vető János, Pajor Tamás, Menyhárt Jenő, Kornis Mihály) viszont nagyon is érvényesek.

A Spenót elsősorban alkotó közösség volt, erős popkultúrális gesztus, a Rolls Frakció mellett az egyik legkövetkezetesebb new wave-es koncepcióval álltak elő Magyarországon, de míg a Rolls népfrontos, az egész országban ismert banda volt, addig a Spenót megmaradt pesti belvár bandának. A zenekar kulcsfigurája Söth Sándor volt, aki a Megáll az idő című filmben Pierre-t játszotta.

A Spenótot anno a Pulzusban (?) láttam 1983-ban (?), a Szamba című dalukat adták elő: egy életre megjegyeztem a „Minden a legnagyobb rendben, spenót folyik az ereimben” -sort.
Szóval, csak sajnálni tudjuk, hogy lehagyták a kislemez két dalát, a Szambát, és a Hová tűntek a szőke nőket – utóbbi a magyar új hullám történetek legszebb lapjaira tartozik, nagy hatással volt az Európa Kiadóra is. Viszont a Modern idő című dal hangszerelésére nem született volna meg az Európa Kiadó Európa Kiadó című száma nélkül. Ha volt az Európa Kiadónak kisöccse, az nem a korai Sexepil volt, hanem a Spenót.



Talán azért maradt le a kislemez, mert jobb technikai körülmények között készült mint a lemez többi, finoman szólva is „demó minőségű” felvétele. Hogy még rugózzunk ezen: azért sem érthető a szerény életművel rendelkező Spenót esetében az egyetlen hivatalos kislemez dalainak negligálása, mert bizonyos dalokat (Forró szerelem, Nyolcvanas évek, Fantasztikusan, őrületesen, Modern idők) kétszer is szerepeltet a szerkesztető. Mivel nem sokban térnek el a verziók, ezt felesleges gesztusnak tartjuk.

Leginkább a Trabant és az Európa Kiadó közötti gazdátlan térben határozható meg a Spenót világa, ugyanakkor ők karakteresebben hozták az új hullámos gesztusokat. A Wir Sin Modern az Ideal-féle neue deuche welle-irányt formálja jellegzetes budapesti új hullámmá. Ufós hangszíneket felülreprezentáló Casio szintik, tüskés gitárok, tangós matatások, csacska reggae-s manírok, groteszk, minimalista gesztusok.

És izgalmas, a nagyvárosi piszkosszürke, monokróm életképeket választékosan felfestő szövegek... „Néha beveszek, utána lenyelem”- énekli Berzsenyi Kriszta 1984-ben, izgi, na.
A Spenót lemez afféle hangoskönyv, tele jobbnál-jobb szövegekkel, a kor hangulatát megjelenítő minimál casiós reggae-s újhullámmal, pocsék hangminőséggel. A Spenót lemeze kordokumentum, szuvenír, a magyar pop fontos tartozása lett itten törlesztve.