Elhunyt Furmann Imre, az emberi jogok rendíthetetlen harcosa, a jogász költő mindössze 59 éves volt.

Az emberi jogok rendíthetetlen harcosát, aki költőként is ismert volt, szerdán, életének 59. évében, hosszú, türelemmel viselt betegség után érte a halál.
Furmann Imrét az Egyenlő Bánásmód Hatósága saját halottjának tekinti. Temetése június 2-án, szerdán 11 órakor lesz a miskolci Szentpéteri-kapui temetőben.

Furmann Imre 1951. október 27-én született Nyékládházán, 1979-ben a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán kapott jogi diplomát, egyetemi évei alatt a Glosszátor című havilapot szerkesztette.

1979-től Szerencsen ügyészségi fogalmazó, 1981-ben ügyész-bírói szakvizsgát tett, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Főügyészség gyermek- és ifjúságvédelmi csoportjának ügyésze lett Miskolcon. Számos cikket, verset publikált különböző magyar lapokban, versei jelentek meg a Nemzetőr és a Szivárvány című emigráns magyar folyóiratokban. 1984-ben tagja lett a Fiatal Írók József Attila Körének.

Irodalmi tevékenysége folytán került kapcsolatba Lezsák Sándorral. 1986-ban ügyvéd-jogtanácsos lett. Ügyvédi tevékenységét 1994-ben újította fel.
A Magyar Demokrata Fórum egyik alapítójaként jelen volt az 1987. szeptember 27-i lakiteleki találkozón, ahol ő is aláírta a lakiteleki nyilatkozatot. 1988-ban a lakásán alakult meg a miskolci MDF és a miskolci Fidesz. 1988-tól a Miskolci Fórum című lap felelős kiadója volt. 1987-től volt az MDF tagja, 1989-ben, pártja képviseletében részt vett az Ellenzéki Kerekasztal ülésein, a háromoldalú tárgyalások I/2-es munkabizottságában és a jószolgálati bizottságban. 1990-től az MDF országos alelnöke, 1990 decemberétől 1992 végéig általános alelnöke, 1989-93-ban elnökségi tag, valamint a miskolci szervezet elnöke volt. 1992-ben - Csurka István dolgozatára adott válaszlépésként - megalapította az MDF-en belül működő Liberális Fórum Alapítványt, s a kuratórium elnöke lett.

1993-ban belépett a miskolci Polgári Körbe. 1994-2005 között a Másság Alapítvány Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Irodájának igazgatója volt. 1995-ben részt vett a Hankiss Elemér által kezdeményezett Találjuk ki Magyarországot mozgalomban. 2005-től az Egyenlő Bánásmód Hatóság elnökhelyetteseként dolgozott.

1988-ban jelent meg Lendületlenül című verskötete, majd 1992-ben Átutazóban címmel publicisztikai írásait, interjúit, esszéit gyűjtötte kötetbe. 2000-ben adták ki a kisebbségi (főleg roma) témában írt publicisztikai írásait, tanulmányait Köznapi Gyilkosságok címmel. 2003-ban Jogvédő Segédkönyvet szerkesztett, összegyűjtve a kisebbségi jogvédelem általánosan hasznosítható tapasztalatait, dokumentumait, módszereit. Folyamatosan publikált cikkeket és tanulmányokat országos és helyi lapokban, folyóiratokban.

2003-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével tüntették ki a Magyar Köztársaság demokratikus joggyakorlata szolgálatában szerzett elévülhetetlen érdemeiért, a kisebbségi jogvédelem terén végzett munkásságáért. 2006 végén megkapta az Emberi Jogokért Emlékplakettet.

2009-ben - Göncz Árpád volt államfő mellett - elsőként nyerte el A Köztársaságért, a jogállamért-díjat, amelyet az alkotmányosság, a jogbiztonság érvényre juttatása, a demokratikus jogállam alkotmányos és európai eszményének általános elterjesztése érdekében kifejtett munka és személyes példamutatás elismerésére hoztak létre.