Egy évszázaddal Mark Twain halála után már biztosak lehetünk abban, hogy utolsó kívánságai közül legalább egy teljesül. Eddig ugyanis még sehol sem jelent meg az önéletrajza, amelynek megírására élete utolsó évtizedét áldozta.

Tom Sawyer és Huckleberry Finn atyja, aki nem mellesleg az egyik legtöbbet idézett angol nyelvű író, nagyjából 5000 oldalnyi szerkesztetlen memoárt hagyott hátra 1910-es halálkor, továbbá egy kézzel írt cédulát, a végakaratával: utolsó könyve nem kerülhet boltokba még egy évszázadig.

A 100 év letelt, a kaliforniai Berkeley Egyetem pedig novemberre tervezi a könyv első kötetének kiadását. A teljes trilógia nagyjából félmillió szót tartalmaz majd, és valószínűleg teljesen más megvilágításba helyezi az írót és munkásságát.

A szakértők közben azt is kutatják, miért nem akarta Twain, hogy az önéletrajza napvilágra kerüljön. Ami igaz az igaz: az író magánéletének pikáns részletei mellett olyan véleményeket fogalmaz meg vallásról, politikáról, amelyek szöges ellentétben álltak a korszellemmel.

Egy dolog biztos: a titokzatos kézirat késleltetett kiadása egy évszázadig fenntartotta az érdeklődést maga iránt. A memoár egy része ráadásul fellebbentheti a fátylat Twain Isabel Van Kleek Lyon-nal folytatott botrányos viszonyáról is. A hölgy felesége, Olivia halála után, 1904-ben lett a titkárnője, és hamarosan olyan közel kerültek egymáshoz, hogy Isabel még egy szexuális segédeszközzel is meglepte. 1909-ben váratlanul szakítottak, miután az író azzal vádolta a lányt, hogy hipnotizálta, hogy rátehesse kezét a vagyonára.

A rosszul végződött kapcsolatról Twain egy 400 oldalas függelékben számol be, amit élete utolsó évében írt. Ezen már megmutatkozik a haldokló író zavarodottsága is.

„Sokat azt hiszik, hogy Mark Twain egy viktoriánus úriember volt. Ehhez képest a könyvében ribancnak nevezi Isabelt, mert elcsábította őt. Ez teljesen ellentétben áll azzal a képpel, ami az emberekben él Twainről”- mondja Laura Trombley történész, aki nemrégiben jelentetett meg egy könyvet Isabelről, Twain's other woman (Twain másik asszonya) címmel. Twain élete utolsó éveiben rajongók tiszteletének örvendett, a legnagyobb íróként tartották számon, de ebből a könyvből kiderül, hogy ez nem volt egy feltétlenül boldog időszak számára. Életének utolsó hat hónapját azzal töltötte, hogy megírjon egy gúnyos kéziratot, amelyben olyan dolgokat mond ki, amilyeneket előtte sosem mondott senkiről. A 400 oldal maga a tömény rosszindulat.”

A Samuel Langhorne Clemens-ként született Twain több kísérletet is tett arra, hogy megírja az önéletrajzát, de csak 1906-ban kezdett hozzá, miután felfogadott egy gyorsírót.

Azért is ragaszkodhatott a poszthumusz kiadáshoz, mert még életében ő vált a „Nagy Amerikaivá” (Great American). Michael Shelden szerint, aki idén adta ki a Man in white című könyvét Twain utolsó éveiről, az író meglátásai sértették volna az őt egyébként nagyra értékelő korabeli amerikai társadalmat. „Kétkedett Isten létezésében, bírálta Rooseveltet, és nem értett egyet az amerikai terjeszkedéssel, sőt azzal sem, hogy keresztény misszionáriusokat küldenek Afrikába.”

A kézirat egy másik részében kegyetlen megjegyzéseket tesz a barátairól és ismerőseiről. „Sok életrajzi könyv jelent már meg Twainről, és ezek részben felhasználták a kéziratot, de minden esetben a szerzők szabták meg, hogy mi kerül bele a könyvbe. Most az olvasók maguk dönthetik el, hogy milyen ember volt Mark Twain.”

A novemberi kiadást élő leszármazott híján az állam engedélyezte. Twain lánya 1962-ben halt meg, unokája pedig 1966-ban követett el öngyilkosságot.

Dr. Hirst még hozzátette: „Sokan kérdezik, hogy Twain tényleg komolyan gondolta-e azt a száz évet. Erre azt szoktam válaszolni, hogy ő aztán pontosan tudta, hogyan lehet egy könyvet eladni.”