A napokban Szendrey Júlia életének ismeretlen részeit bemutató kiállítás nyílt a mezőberényi muzeális gyűjteményben.

Kevesen tudják, de Mezőberény fontos szerepet játszott Petőfi Sándor és felesége, Szendrey Júlia életében egyaránt. Az asszony — 9—10 éves korában — 1838 és 1840 között két évig tanult a településen a Festeticsek által működtetett leánynevelő intézetben. Az egykori intézmény helyén ma a muzeális gyűjtemény található.

Csete Gyula néprajzos szakembertől, a gyűjtemény vezetőjétől megtudtuk, azokról az évekről viszonylag kevés konkrétum maradt fenn. Ami biztos, hogy édesapja a Festeticsek birtokán dolgozott, így került a család Békés megyébe.

A sors fura fintora, hogy Petőfi Sándor alig két esztendővel később, 1842-ben hosszabban időzött Mezőberényben. A költő — mint később is mindig — rokonát és barátját, Orlay Petrics Somát látogatta meg, kellemes napokat töltve az akkori faluban. Petricsék háza egyébként a jelenlegi városháza helyén állt.

„Az irodalomtörténet bizonyított tényként ismeri el, hogy a betyárversek ihletése Mezőberényhez is erősen kötődik, hiszen csak néhány kilométerre volt a híres terület, a Büngösd és a Kereki világa, ahol az akkor ismert betyárok is menedéket találtak” — írja Vargáné Püski Katalin, a Petőfi emlékhelyek a Kárpát-medencében című kötet Mezőberényről szóló részében.

Sokkal drámaibb volt viszont a poéta és családja legutolsó látogatása. Petőfi Sándor 1849. július 17-én Mezőberényből indult el Arad felé. A lovak azonban megbokrosodtak, a kocsit a falnak húzták, a rúd eltört. A baljós előjel ellenére a költő másnap mégis útra kelt Segesvár felé.

Szendrey Júlia is vele tartott, majd Tordán várta Zoltán fiával együtt Petőfit, hiába. Későn átkutatta a fehéregyházi csatatér környékét, ám a költő sírját sem ők, sem mások soha nem találták meg.

Mint azt a vidéki kistelepülés múzeumában először bemutatott kiállítás megnyitóján Ratzky Rita irodalomtörténész elmondta, ezután a fiatal özvegy — elsősorban fia érdekében — kezét nyújtotta Horvát Árpád egyetemi tanárnak, akitől négy gyermeke született, s hárman közülük meg is élték a felnőtt kort.

Ekkor vált költővé, íróvá. Meséket fordított Andersentől, elbeszéléseket írt, és folytatta a Napló című, korábban megkezdett művét is. Maradt utána kéziratban egy regényfordítás, Jules Sandeau-tól átültetett magyarra egy George Sand életéről szóló regényt, a Marianne-t. Ezeket az időket, az asszony munkásságát, életét és a korszak különleges világát is megidézi az Ismeretlen Szendrey Júlia című tárlat, amely december végéig tekinthető meg Mezőberényben.



Forrás: Beol