A MÚOSZ Szolidaritás Alapítványának jótékonysági akciója során először konzervekre lehetett „becserélni” magyar írók és költők kézzel írott szavait, majd pedig árverésen lehetett licitálni 39 szóra, 27 kéziratra és hajléktalan művészek 10 festményére a tegnapi jótékonysági akció során.
Az Írók Boltjában kedd délután rendezett szóárverésen szép számú közönség gyűlt össze, nehezen fért el a segíteni vágyóktól és a boltban felhalmozott, a Könyvhéten összegyűjtött kilencszáz konzervtől, aki csak könyvet vásárolt volna – viszont látszott, hogy nem aukciókhoz szokottak a megjelentek, hiszen többen nem tudták, mi lehet a székeken elhelyezett licitáló tárcsa. Ez azonban senkit nem akadályozott meg abban, hogy így vagy úgy, de részt vegyen a licitálásban: a hetvenhat tételből végül csak két vers kézirata és egy-két (az árverés kiírásában még nem szereplő) festmény nem talált gazdára.A „Vegyen egy jó szót!”-mottójú program ötletgazdája a Magyar Újságírók Országos Szövetsége Szolidaritás Alapítványának kuratóriumi tagja, Scipiades Erzsébet volt, s a teljes befolyt összeg a Szolidaritás Alapítványhoz kerül – persze csak addig, amíg szét nem osztják a Dankó utcai hajléktalanóvoda, a Szobi utcai hajléktalan-lábadozó lakói és nyomorgó, munkanélküli újságírók között.
Ahogy Scipiades emlékeztetett rá az árverés előtt, a mostani nem az első ilyesfajta akció: 2000-ben a szomolyai tufabarlangokban nyomorgó kisgyerekek megsegítésére Szécsi Magdával együtt hirdetetett „Krumpliért verset” akciót a Magyar Hírlapban. Akkor húsz magyar író és újságíró prózáit, verseit árvereztek el krumpliért. (A krumpli-akciót Szomolya polgármestere sértésnek tartotta, ezért az összegyűlt 6,5 tonna krumpli Gilvánfára került.) Öt év múlva az akciót megismételték, krumpli helyett konzervekkel – most pedig emellett már pénzzel is segíthetett, aki akart.
Hogy senkinek ne legyen kétsége afelől, hogy a segítség jó helyre kerül, Scipiades elmondta: itthon a hajléktalanok közül nagyjából ezer kisgyerek, akikkel a 2004-ben nyílt Dankó utcai hajléktalanóvodában apránként kell megismertetni az ételeket, mert öt-hat éves koruk ellenére nem ismerik sem az ízeket, sem a főtt ételek kinézetét.