Mit tehetünk egy menedzserrel, aki tökéletes munkagép, a céges szexuálpszichológussal, akinek nincs rendben a magánélete? Kirúgni biztosan nem őket fogják. Többek között ezt is megtudtuk Kiss Márton Foglalkoztatójának előadásán a Merlinben. A dramaturg-rendező harmadik teljes produkciójának is jó helyszínnek bizonyult a színház kamaraterme.
Május végén volt Kiss Márton Foglalkoztatójának utolsó előadása a Merlinben, a kamarateremben. Szeretem a kamaratermes előadásokat, olyan otthonosak és meghittek. Nagy térben sokkal elveszettebbnek érzem magam és a színészeket is, mert nem szeretem, ha ki-be mászkálnak a takarásból. Úgyis tudom, hogy ott valami olyan történik, amit nem akarnak nekem megmutatni, márpedig én arra is kíváncsi vagyok, és ezért kénytelen-kelletlen arra figyelek, hogy ki miért megy le a színpadról, és mikor, hogyan jön vissza, nem pedig az előadásra. Viszont ha az összes színész végig a színpadon van, mint a Foglalkoztató című darabban, mert így olyan, mintha büntetlenül kukkolhatnék.
Fotók: Bíró Dénes
A darab több szálon futott, amelyek párhuzamosan váltogatták egymást, és másfél órában feszegették az élet nagy kérdéseit, például az utat a boldogsághoz, a sikeres kapcsolatokhoz, az eredményes munkához. El tud-e egy nő válni ötven felett? Vagy meddig nő a nő? Ki a megfelelő beosztott? Beszél-e egy ellenőr nyelveket? Közben a színészek mindgyike több szerepet is játszik, és így néha nehéz volt követni a jelenetváltásokat; mégis, idővel rekonstruálhatók a történetek.
Adott egy menedzser, a tökéletes munkagép. Aztán a szexuálpszichológus, akinek nincs rendben a magánélete, az idősödő felsővezető, szigorú konttyal és egy BKV-ellenőr férjjel, aki ráadásul fura mód fiatalodik, és adott az író, aki elveszetette a darabját.
A menedzser, Péter Lipót a Foglalkoztatóban dolgozik, és a felsővezető Juli a főnöke. Később a kollégája lesz Lipót Petra, aki a Foglalkoztatóban dolgozó emberek szexuális életét hivatott rendbe tenni. Petrát néha zaklatja a volt barátja, az író, akit Juli férje büntet meg néha a járműveken. Lipót tetszik Petrának, Petra tetszik Juli férjének, Dezsőnek, Juli válni akar, az író pedig belecsöppen a saját darabjába. Ebből a kisebb káoszból teremtődött viszonylagos rend az előadás végére.
A másik szálként megjelenő önkormányzati ülés szintén olyan kérdéseket feszegetett, amelyeket mindannyian jól ismerhetünk, mert itt élünk és így élünk. Ennek megfelelően nem bűn átgázolni valakin, sőt, ajánlott, a kérdés fontosságától függően.
Ha kívülről figyeljük a szereplőket, mindegyik idiótának tűnik. Vagy bolondnak. Vagy földönkívülinek. A kérdés az, hogy tényleg azok-e, akiknek hisszük őket.
A színpadon megjelentek kis hazánk nagy kérdései és abszurditásai: a multikban végzett, értelmetlen és lélekölő munka, hogy mit és kit miért nem ismernek el. A párbeszédek jól hozták a mindenhonnan jól ismert kliséket. A rendező-szerző ért ahhoz, hogy jókat nevessünk azon, ami a való életben talán nem is olyan vicces. A színészek szintén jó munkát végeztek, hihetően és hatásosan formálták meg a nyugtalan karaktereket az aprón színpadon, ahol egy mikrofonon, pár piros széken, egy asztalon és egy halom origamin kívül nem volt más kellék.
A rendező ügyesen játszott a világítással, takarás híján így irányította a figyelmet az éppen központi szereplőre, a darab alatt meg-megszólaló zenék pedig sikeresen erősítették a feszült hangulatot: kiválóan működő fogás volt például Justin Timberlake-re tornáztatni az irodistákat.
A Foglalkoztató maga lehet egy cég, egy önkormányzat, az ország, vagy bármilyen szerveződési forma – de magunkra tudunk ismerni benne, és ebben pont ez a pláne. Kívülről mindenki idiótának tűnhet, és nem csak a színpadon. Ez a darab ezt éreztette velem, úgy, hogy meg is nevettetett. Mert nevetni jó. Még magunkon is.
Foglalkoztató
Merlin Színház, 2010. május 31., 19.30
Írta, rendezte: Kiss Márton
Szereplők: Várnai Szilárd, Csillag Botond, Alberti Zsófia, Bakos Éva, Varga Balázs
A jövő évadban is műsoron!
