Egy új Tintoretto festmény került elő egy angol udvarházból. A szakértők a közönség segítségét kérik a képpel kapcsolatos titkok megoldásában.
Évekig senki sem foglalkozott ezzel a képpel. Sokáig egy angol ház lépcsőházában lógott, az elmúlt harminc évet pedig egy raktárban töltötte. A tudósok és a kutatók még vitatkoznak azon, hogy pontosan mit ábrázol a velencei művésznek tulajdonított festmény.
A különös Tintoretto festmény
A kép egy, az angol National Trust (Nemzeti Örökségvédelmi Hivatal) tulajdonában lévő villában lógott, amely 1981-ben került a szervezet birtokába. Az angliai Dorsetben található Kingston Lacy udvarházban talált képet már akkor Tintorettonak tulajdonították, de annyira koszos volt, és olyan vastag volt rajta a lakkréteg, hogy nem lehetett megállapítani a festő kilétét. A szervezet a felújításra szánt pénz hiányában elraktározta a képet, és csak most tudták kifizetni a 36 ezer fontos restaurálási költséget. A festmény először kerül a nyilvánosság elé, és a szakértők bíznak abban, hogy ez majd segít megoldani a képpel kapcsolatos rejtélyeket.
Az alkotásra eredetileg 1849-ben tett szert Willian Bankes, az angol kalandor és viktoriánus műgyűjtő. A képet Olaszországban vásárolta, amikor néhány évig egy velencei palotában élt, többek között kényszerűen vállalt számkivetettsége miatt. Bankes betegesen vonzódott a férfiakhoz, az egyenruhákhoz és a parkokhoz, ezért Angliában már nem volt maradása.
„A képet úgy vásárolta, hogy az Tintoretto munkája, és kifejezetten jó szeme volt az ilyesmihez. Csak sajnos a gyűjteménye egy-két darabjáról később kiderült, hogy nem az, aminek hitte őket.”- mondta a szervezet egyik kurátora, Amanda Bradley.
A festő önarcképe
A kép a bizonytalan származása és a drága restaurációs költség miatt került a raktárba, jóllehet évekig a szervezet egyik legfontosabb teendői között tartották számon a felújítását, és az eredetvizsgálatát.
Ez végre meg is valósulhatott, a National Trust és a cambridge-i Hamilton Kerr Intézet alapos és átfogó együttműködésének köszönhetően. A kép most újra régi fényében ragyog, így felismerhetővé vált Tintoretto stílusa és ecsetvonásai.
Alistair Laing, a szervezet festészeti kurátora szerint, „kétség sem fér hozzá, hogy ez egy jelentős alkotás. Egy angol házban egy Tintoretto festményre bukkanni sokkal nehezebb, mint mondjuk Velencében vagy egy olasz múzeumban. Ez egész egyszerűen egyedülálló.” -magyarázta.
A szakértők apró darabkákból próbálják meg összerakni a kép történetét, akár egy kirakós játékot. Még azt sem tudják pontosan, hogy ki bízta meg a festőt a kép elkészítésével, és hogy a rajta szereplő alakok kit ábrázolnak.
A fő alak lehet Apolló, de lehet Hümenaiosz is, a házasság görög istene. A kék ruhás talán egy költő, akit épp a menyasszonyának mutatnak be, de sem tudni, hogy a kép többi szereplője ki lehet, egyes feltételezések szerint, Herkules, talán Fortuna, de épp úgy lehet akármelyik másik mitológiai személy is.
A képet a keletkezési idejében, 1560-1570 körül is többször átnevezték, legutóbb az „Apolló (vagy Hümenaiosz) megáld egy költőt, és hitvest ajándékoz neki” nevet kapta, de Bradley szerint ismét meg kell változtatni a nevét. Amikor megtalálták, Apolló és a Múzsák néven vették nyilvántartásba.
A National Trust reméli, hogy azok között, akik megtekintik a képet, esetleg lesz olyan, aki segít választ adni a kérdésekre. A 270-szer 236 centiméteres festményt szerdától a Kingston Lacy udvarház ebédlőjében állítják ki.
A festmény azért is számít ritkaságnak, mert Tintoretto, akit Tizianoval és Veronesevel együtt a reneszánsz három kiemelkedő velencei alkotójának tartanak, ritkán vállalt el privát megbízásokat. A velencei géniusz inkább városi megbízásairól híres, ő festette ki a Sculoa di San Rocco épületét és templomát is. Pályafutása során mintegy 60 hatalmas freskót festett, további munkái, portréi és a velencei polgárok életét megörökítő festményei felbecsülhetetlen értékűek.
Eddig az egyetlen Velencén kívül található Tintoretto munka a szintén angliai Gatesheadben található.
