Június 17-én, Budapesten kiállítás nyílik Gorka Lívia, a modern magyar kerámiaművészet egyik legkiemelkedőbb egyéniségének életművéből.
Galériához kattintson!
Mi az agyag és hogyan keletkezik?
Grofcsik János vegyészmérnök ekképp ír az agyagról: „Agyagnak nevezzük az olyan földféleséget, amelynek jellemző tulajdonsága, hogy vízzel áztatva képlékeny, vagyis gyúrható, formálható, alakját kiszáradás után is megtartja, és kiégetve összetartó, kemény, kőszerű anyaggá lesz, mely vízzel többé fel nem áztatható.”
Az agyagásványok a magmás kőzetek földpátjainak bomlása során; mállási helyükön, vagy víz által elszállítva legtöbbször tengeri üledék formájában alakulnak ki. Az agyag a vele keveredett vasvegyületek és egyéb ásványi anyagok hatására égetéskor vörös, barna, sárga színű lesz. A legfinomabb égethető agyag a kaolin, amelyből a porcelán készül.
A kerámia története
A középső kőkorszak, a mezozoikum végére kialakult a növénytermesztő és állattenyésztő életforma, amely együtt járt a felhalmozott gabona tárolásával. Az életmódváltást tartjuk a fazekasság kialakulása fő motivátorának. Az agyagot megformáló ember már a kezdetekkor díszítette edényeit, az idők folyamán fokozatosan alakult ki a fazekasságból a kerámia művészet. A kerámia az athéni fazekasok telepéről, a Keramaikosz térről kapta a nevét.
P. Brestyánszky Ilona áttekintő könyve, az Ismerjük meg a kerámiát részletesen kitér a történelem legjellegzetesebb kerámia hagyományaira Egyiptom, Mezopotámia, Kréta-Mükéné, Görögország, az etruszk, római, bizánci, iszlám, kínai, hispán és egyes európai országok történelmében. Minden kornak, minden vidéknek megvoltak a jellegzetes edény formái, díszítő motívumai, díszítési és kiégetési eljárásai.
Magyarországon elsősorban olyan helyeken jöttek létre jelentős fazekas központok, ahol a megfelelő minőségű agyag bőségesen állt rendelkezésre. Központok alakultak ki a Felvidéken és Erdélyben (Korond). Híres központok az Alföldön (pl.: Hódmezővásárhely, Mezőtúr) és Dunántúlon (pl.: Sümeg, Herend - Herendi Porcelánmanufaktúra, Pécs - Zsolnay Porcelánmanufaktúra) találhatók.
Gorka Géza festőművésznek készült, de időközben megismerkedett a népi fazekasság rejtelmeivel és az 1920-as évek közepén megalapította saját kerámiaműhelyét Nógrádverőcén.
Lánya, Lívia már kisiskolás korában édesapja műhelyében dolgozott a nyári szünetekben. 1954-ben - apja tudta nélkül fazekas mestervizsgát téve - fogott önálló munkába, a hazai művészeti életben innentől jegyzik önálló művészként.
Az agyagot nem csupán a hagyományos értelemben vett kerámia (fazekas) alapanyagként kezelte, hanem az egyedi művészeti tárgyak matériájaként. A korongolás előtti ősi agyagalakítási techinkát követte, egyedi műtárgyakat hozott létre, szeretett sorozatban, tárgycsoportban gondolkozni. Az 1960-as évektől kezdve az akkoriban szokásos forma, minta és technikai kivitelezést felülírta személyes ambíciói, tapasztalatai, legfőként pedig művészi tehetsége által.
Művészetének forrása a természet, amelynek lenyomata az 1970-es évek elejétől egyre inkább jellemzi tárgyait: ezek általában már nagyméretű, aszimmetrikus alkotások, térplasztikák; főként égitestek, kövek, idolok, különböző állat plasztikák.
Az 1979-ben megjelent Vallomások című írásban így nyilatkozott munkájáról: „Formát adni az alaktalan szürkeségnek: a semmiből teremtek, néha úgy érzem. A régi „nagyok” tisztelete mellett és nyomán van lehetőség új anyagok eredetének, tulajdonságainak kézben és tűzben való megismerésére.”
A kiállítás
Az ősi iparos szakma tovább öröklődik a családban. Lívia fia, Gorka Focht Géza folytatja a családi hagyományt. A három generáció munkáit a verőcei Gorka Múzeum állandó tárlata mutatja be, a művésznőnek azonban évtizedek óta nem volt önálló gyűjteményes kiállítása, ráadásul idén ünnepli születésének 85. évfordulóját. Ebből az alkalomból a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum földszinti termei megtelnek a rengeteg forrásból összegyűjtött közel 160 alkotással. Az életmű kiállítás megnyitójára június 17-én, délután öt órakor kerül sor, a műtárgyak szeptember 13-ig tekinthetők meg.
