Fiatal táncosok és zenészek mutatkoznak be június 19-én a Múzeumok éjszakáján a győri Városi Művészeti Múzeumban, a városi levéltár pedig megnyitja a látogatók előtt pincéjét, az egykori városi börtönt, amelynek leghírhedtebb rabja a lőcsei fehér asszony volt.

Bana József, a levéltár igazgatója elmondta: a levéltár műemlék épülete három évszázadon keresztül városházaként működött. Pinceszintjén alakították ki az egykori börtönt, amely máig megőrizte a középkori börtön sajátosságait, beosztását, duplasoros vasrácsát.

A Múzeumok éjszakáján életre kel a lőcsei fehér asszony legendája - emelte ki az igazgató, felidézve, hogy Géczy Julianna pere 1713-ban kezdődött, és ügyében két év elteltével hirdettek ítéletet. Az alagsori börtönben, katonai őrizet mellett várta sorsa beteljesedését.

A Városi Művészeti Múzeum az Esterházy-palotában ad helyet a nagyígéretű ifjú tehetségek kibontakoztatásáért tevékenykedő Artist of Art Alapítvány gálaestjének, amelyen a Győri Balett ifjú művészei és a bécsi No Limit dzsesszformáció muzsikusai mellett Szabó Gergely textiltervező és Törőcsik Katalin iparművész munkáival is találkozhat a közönség - közölte Grászli Bernadett múzeumigazgató.

A Xantus János Múzeum M. Nagy Szilvia grafikusművész képzelt lényekről, dinoszauruszokról készült időszaki kiállításával várja egyebek között az érdeklődőket. A tárlathoz kapcsolódóan rajzversenyt is hirdetnek, s a legsikeresebb munkákat megjutalmazzák - mondta Csécs Teréz igazgatóhelyettes.

Bana József, a városi levéltár igazgatója elmesélte a lőcsei fehér asszony történetét:

- A tömlöc a kiegyezésig játszott szerepet. Leghíresebb rabja Korponayné Géczy Julianna volt, történetét Thaly Kálmán és Jókai Mór írta meg. Maár Gyula rendező filmet készített róla, Tőröcsik Mari játszotta a szépasszony szerepét.

Olyan házzal ismerkedhet meg a látogató, amely temérdek kínt és szenvedést látott. Légyen rabló, gyilkos vagy boszorkány, netán csak egyszerű káromkodó, aki rossz helyen szólalt meg, elfogatván bekerült a város tömlöcébe. Lehet csak annyit mondott: Adta teremtette! Ezért hat havi tömlöc járt. A lőcsei fehér asszony pere 1713-ban kezdődött és két év múltán hirdettek ítéletet. Itt, az alagsori börtönben, katonai őrizet mellett várta sorsa beteljesedését.

A hosszadalmas bírósági eljárást azt okozta, hogy a delegált bírák egy része kétségbe vonta azt a tényt, hogy nemesasszonyt tortúrának, kínzatásnak alávessenek. Végül a kancellár és a maga a császár adott utasítást a szépasszony megkínzatására, azon érveléssel:
"Ha nincs is olyan törvényes paragrafus, amely ezt megengedi, olyanról sem tud a joggyakorlat, amely a tortúrát megtiltaná." Csupán annyi engedményt tettek, hogy a tüzes vassal való kínzatástól eltekintettek, de a megcsigáztatást nem kerülhette el.

Ez abban állott, hogy a hóna alá erősített kötélen csiga segítségével felhúzták, lábaira súlyos követ akasztottak. E kegyben csak olyan rabok részesültek, akiknek halálra ítélése elvileg eldőlt volt.

Korponainé Géczy Julianna a szörnyű kínszenvedések közepette sem vallott be többet, mint korábban. Az ítélet kész volt és 1715. szeptember 25-én 11 órakor a győri vár piacán, a mai Széchenyi téren, a tömegek szeme láttára a hóhér a bárddal leütötte szép fejét. A főbenjáró bűn, melyet elkövetett, az volt, hogy kapcsolatban állt Rákóczi híveivel, leveleket csempészett, összecimborált velük. Valahogy mindig rosszkor árulta a hazát.

Lőcsén kurucokat árult labancoknak, árulása miatt veszett el Lőcse, jutalmul birtokokat szeretett volna kapni. Vagyonszerzésben csalatkozva a labancok ellen fordult a rendkívül csinos és nagyon művelt Júlia, de rajta vesztett. Férjének a következőket írta: "Most mindenem oda van, a császár nem írta alá az adományozást, a megszerzett jószágoktól, mindentől elestem, magam a tömlöcbe vagyok. De nem csak tömlöcbe, akár a hóhér kezére kerülök is, édesapámat el nem árulom!" Olyan korban élt, mikor még keveset ért az emberi élet.