Milyen egy apáca arca ima előtt és után? Egy bokszolóé meccs előtt és után? Mit árul el egy színész tekintete fellépés előtt és utána? Hát egy zenész, DJ arckifejezésén meglátszik-e a koncert sikere avagy fáradalma?

Az 1965-ös születésű Burger Barnának szinte egy időben jelent meg két munkája is, s valószínűleg a sajtó most nagyobb figyelmet szentel a Fidesz kampányt dokumentáló albumának, mint a Mai Manó Házban június 27-ig látható Előtte/Utána - a zárójelbe tett idő címú sorozatának.


Pedig szemtől-szembe állni Cseh Tamással, Wilhelm Drostéval, Feldmár Andrással, Fliegauf Benedekkel, Gubás Gabival, Kulka Jánossal, Schell Judittal, Péterfy Borival vagy egy fiatal és egy idősebb apácával úgy, hogy a fél ember nagysáú portrékon az összes ráncba, szőrszálba, fénybe és árnyékba, a szembogár színeibe, a hajszálak elrendeződésébe egyenként írhatunk jelentőséget és jelentést, ritka élmény. Nem csak azért, mert kicsi az ország, és ezek az emberek önmagukban jelentenek valamit a betérők számára, és nem csak azért, mert az időközben elhunyt Cseh Tamás szája körül megjelenő fájdalmas ránc és bőrének fakósága jelzi, ez utolsó portréinak egyike. Az ismeretleneket is figyelve arra jövünk rá, hogy a pillanatban rögzített arc beszél hozzánk, és akár a mindennapokban is közelíthetnénk a így az emberekhez. Hiszen a metrón is mindenkinek van minden pillantban változó, csak rá jellemző, csak őt kifejező arca.


Az ötlet egyszerűségében nagyszerű: a portréalanyok két, szinte minden esetben hajszál pontosan, még a szembogár állásában is egyező, két oldalról megvilágított beállítása között eltelt időt külön fotókon azonosíthatjuk, ténylegesen kereshetjük a két állapot közti különbségeket.

Ezek furcsa mód nem részleteikben szembeötlőek. Az emberi arcoknak hihetetlen kifejezőerőt ad az idő, ami nemcsak az élet folyamán tett, a habitusból adódó gesztusok ismétlésének köszönhetően képes jellemezni valakit, hanem részben arról is árulkodik, kit milyen impulzusok érnek, mit enged magához életében. Vagyis játékosan kereshetjük az különbségeket az egymás mellé helyezett képeken, mint az újságok rejtvényeiben, ahol 5 vagy 10 hibát kell felfedezni szemfülesen, mégis, a lényeget az egészre pillantva ragadhatjuk meg. Hogy mennyit változik egy fiatal lány délután és éjjel között: feltehetően egy parti után élénkebb a kisminkelt szem és soványabb vonalak, mélyebb tónusok mögé bújik a korábbi kislányos teltség, kipihent frissesség. Vagy hogy mennyi mindent él meg egy színész előadás közben. Az "előtt" feszültsége hol derűs nyugalomba, hol ragyogóbb szépségbe, hol sokat megélt éberségbe vált, de két esetben azt is megfigyelhetjük, mennyit változtat egy férfiarc mondanivalóján a szakálligazítás vagy leborotválás.

Az Előtte/Utána helyzet tehát nem a Schnitzler vagy Schimmelpfennig által drámákban megjelenített folyamat eredménye, hanem inkább egy titoké, és főként nem a ma annyira népszerű szépségplasztikai, stílus- és életátalakító showk beavatkozásainak dokumentációja. Burger abban az állapotban képes elkapni az általa kiválasztott alanyokat, ahogyan azok beállnak a masina elé. Csak találgathatunk, hogy az eltelt időn kívül a fotózás adta helyzet mennyire nyúl bele a fotózottak arcába-lelkébe.


Végre emberek, akiknek a bőrükön pórusok is vannak. Végre egy kiállítás, ami időt szán akár ezek láthatatlan lélegzetvételére, az idő libbenő, láthatóan láthatatlan elmozdulására. Tegyük meg mi is.

Burger Barna: Előtte/Utána - a zárójelbe tett idő
Mai Manó Ház-Magyar Fotográfusok Háza
A kiállítás 2010. június 27-éig látogatható 14.00 és 19.00 között,
hétvégén 11.00 és 19.00 között