Komoly mesék, komoly témákkal nem csak gyerekeknek - Bányai Gábor mesél a Nyomikról
Bányai Gábor
A mese olyan, mint egy jó sorozat: elvarázsol, van benne megoldás, de kétségtelenül feszesebb dramaturgiája van, mint mondjuk egy szappanoperának. Ám mind a kettőben közös vonás, hogy mintákat mutat, és az élet nagy kérdéseit feszegeti, persze eltérő mélységben és minőségben. A mesékben az emberiség ősi mintáit látjuk, melyek a létezésen át a legmélyebb filozofikus kérdésekig mindent felölelnek, a sorozatokban pedig a patikamérlegen kiszámolt érzelmek és pontosan megkomponált mindennapi történetek jelennek meg.
Azért intellektuálisan, művészileg nagyobb kihívás meséket kitalálni, mint szappanoperákat.
A televízió nem művészet, maximum egy szórakoztató kulturális médium. A meseírás ezzel szemben valóban nagyobb intellektuális kihívás, de attól, hogy mesét írok, még nem tartom magam művésznek. Azt gondolom, az íráshoz értek, szeretem a magyar nyelvet és próbálom jól használni. A nyelv szeretete tartott itthon, amikor a 80-as évek elején politikai okok miatt nem nagyon volt maradásom e kis hazában (B.G-t politikai okokból kirúgták az MTV-ből és tejgyári segédmunkás lett), és a nyelv szeretete hozott olyan barátságokat költőkkel, írókkal, Mándyval, Szentkuthyval, Weöres Sándorral, amit soha nem feledek. A meseírásban benne lehet minden, amire a magyar nyelv, amire az én nyelvkészségem képes, minden apró kis dísz, amitől szép lesz egy-egy mondat vagy egy történet.
Honnan jön a mesék szeretete?
Ez családi hagyomány. Gyerekkoromban, az 50-es években nagyon kemény időket éltünk át. Apámat politikai okokból börtönbe zárták, internálták, anyámnak pedig a rengeteg munka miatt nem volt ideje nekem mesélni. Aztán, hogy meggyógyuljak, egy évre elküldtek a nagyapámhoz Erdélybe, aki lisztes molnár volt és nagy mesélő. Ott szerettem meg a meséket, és ez a mai napig kitart. Sőt, ha hallok vagy írok egy mesét, mindig a nagyapámra gondolok, és a liszt illata ott van az orromban.
A Nyomik történeteit is tőle hallottad?
Nem. A Nyomik úgy születtek, hogy a kézműves-keramikus feleségem, Cserna Hajnal csinált a lányunknak egy mackónadrágból és gombokból varrt különös lényt. A figura annyira jól sikerült, hogy egyből beleszeretett a család. Boróka lányom elnevezte Nyominak és elkezdte megszemélyesíteni. Ez ihletett meg, így írtam le az első történetet. A feleségem és a barátnői pedig manufaktúrát nyitottak, és megteremtettek még sokszáz nyomit!
A meséid nekem úgy tűnnek, hogy nem annyira a gyerekeknek, mint inkább a felnőtteknek szólnak.
Így van, ezek ironikus, filozofikus, játékosan komoly mesék szeretnének lenni. Ugye az alaptörténet az, hogy a Kisnyomi elkezdi megismerni az emberi érzéseket, az emlékeket. Korábban a Nyomik például nem emlékeztek, csak a mának éltek, nem szerettek, de megtanulnak szeretni, ám a szeretettel együtt mindig ott van az idő. Ha már megkaptad az időt, akkor tudsz csalódni, támadnak kétségeid, lesz múltad és tudod félni a jövőt. Az összes keserűség és boldogság ott van ezekben a mesékben, amelyeket átélünk az életben.
Illusztráció a meséből
Vannak vidám írók és vannak szomorú, mélabús meseírók, mint mondjuk Andersen. A Nyomi-mesék melyik kategóriába tartoznak?
Nem szeretném besorolni – arról nem beszélve, hogy én nem állhatok a nagy meseírók sorába: ha a feleségem kézműves, akkor én ennek mintájára nyelvműves vagyok maximum! A történetek általában egy rossz hangulatból vagy félelemből indulnak ki, aztán ez megváltozik, és a végén mindig ott van a megoldás, egy kimerevített boldog kép – Hollywood-i fogalommal élve - a Happy End. Ebből már tudjuk azt is, hogy a történet folytatódhat, vége a boldog pillanatnak - és megint újabb drámák és csavarok jönnek a szereplők életében.
Mit szóltak azok a komoly filmes és tévés körök, amelyekben eddig mozogtál, hogy most meseíró lettél?
Mindenki nagyon pozitív visszajelzéseket ad. Azt gondolom, hogy azok a felnőtt 40-50 éves emberek, akik nem veszítették el magukban a gyereket, szeretik az ilyen játékos formába csomagolt, komoly gondolatokat. De ez hamarosan kiderül, hiszen a mesék egyelőre blog-könyv formában jelennek meg a www.nyomik.hu oldalon, aztán remélem, lesz nyomtatott kiadása is hamarosan.
És a 10 éves lányod érti ezeket a meséket?
Abszolút! Lehet, hogy bizonyos stiláris kiszólásokat még nem ért meg teljesen a szövegben, de látja a történet lényegét, érzi a hangulatát.
Honnan jönnek a Nyomi-család történetei és jellemei, ezek a te családod személyes élményei?
A figurák és az élmények ezer helyről jönnek, nyilván ezek egy részét én éltem át, de mást valaki mesélt, vagy láttam, olvastam valahol. Fontos, hogy itt nem önéletrajzi élmények, vagy nem az én családom történéseinek a megörökítéséről van szó. Azt gondolom, hogy az önéletrajzi ihletésű írásoknak jobb terep lehet egy másról írt kritika, vagy egy beszámoló. Ezekben sokkal többet tud magáról elárulni az ember. A mesében kitalált karakterek vannak, és a karakterrajzok el is olvashatóak, viszont tervem, hogy az egyes Nyomi-személyiségek idővel majd fejlődnek és változnak, ahogy egyre többet tapasztalnak az életben. Akárcsak az emberek, hiszen nincsenek skatulyák, nincs csak tisztán gonosz vagy jó, az ember mindig változik és mindig másmilyen. Különben nem szabad embernek nevezni. Nyominak meg végképp nem!
Forrás: KultúrPart
