Az utóbbi években gyorsabban emelkedett mozikban a képregény adaptációk és a szuperhős filmek száma, mint az utóbbi napokban a Duna vízállása, és máris itt a következő produkció.
Adott egy serdülőkori csúnyaságban és önbizalomhiányban szenvedő srác, Dave az igazi lúzer, akinek kipattan a fejéből az isteni szikra, mint Zeuszéból az állig felfegyverkezett Pallasz Athéné, hogy szuperhős lesz. Csak az ő jelmeze a béka-meztelencsiga kombó, fegyvere a gumibot és a sokkoló. Ahogy saját magát nevezi jó adag cinizmussal, ő egy béta tesztfázisú hős, aki csak este kilenc és éjjel kettő között teljesít szolgálatot, kisebb-nagyobb sikerrel.
Sajnos ez csak az egyik vonulata a történetnek. Vannak azonban a filmben más szuperhősök –hogyne lennének, hisz New York nem csak a szex, de a bűn városa is-, és persze kötelező rosszfiúk, akik nagyon is komolyan veszik magukat. A klasszikus akciófilmes fölbosszantott-megbosszulja effektus ne maradhat el.
A nem klisémentes szereplők a nagyon gonosz és nagyon kegyetlen kokainbáró, maffiafőnök és természetesen szállodatulajdonos D’Amico, és a szintén luzer –ez úgy látszik életkori sajátosság- fia. Őket veszik körül a nagydarab és nem túl okos biztonsági őrök, behajtók és a nem kevésbé veszélyes, persze többnyire fekete, rasztás, piercinges dealerek, ja és a nyomukban ott a további két szuperhős, Big Daddy és Hit Girl.
Big Daddynek, a Batmanbe oltott szürkeróka jelmezt viselő hősnek komoly elszámolnia valója van D’Amicoval, amelybe lányát, az enyhe gyilkolási kényszerrel küzdő Hit Girlt is bevonja. Nicolas Cage( Big Daddy) hol hősies, hol kissé bárgyú játéka illeszkedik a történet hol ironikus, hol komolyba forduló szövetébe, de ez nem feltétlenül dicséret. Ha valakit igazán lehet szeretni a filmben, az a Hit Girl-ként tevékenykedő Chloë Moretz, akinek a büszke apa könnyes szemmel nyújtja át a szülinapi ajándékát: két pillangókést, amiket a kicsike bravúrosan forgat, ahogy minden más fegyvert is, ami a keze ügyébe akad. A kis, tizenegy év körüli gyilkoló gép nem csak a lövedékeket, hanem a mocskos beszólásokat is puffogtatja, amitől csak még aranyosabb lesz.
Kevésbé nagy formátum az átlagos, képregény fan Dave Lizewski, aki nagyon szeretne szuperhős lenni, de az első szerény próbálkozásánál elvérzik. Természetesen ahogy felveszi a nem túl elrettentő zöld búvárjelmezt, megnő az önbizalma és az igazságérzete is kifinomultabbá válik, amiből az is következik, hogy olyan helyzetekbe is belekeveredik, amelyekbe nem feltétlenül szeretne, és persze megkerül a történet mély mondanivalója: bárkiből lehet szuperhős, csak az kell, hogy ne forduljunk el, ha valami igazságtalanság történik, és legyen egy röhejes álruhánk.
Ha nem láttatná magát cinizmussal és ironizmussal a film, nem adna semmi újat, így viszont a popcorn mellé kapunk egy adag humort a mocskosabb fajtából, jó véresen. A zene említésre méltó, a többi felejthető.
