Az első meglepő dolog Christina Aguilera Bionic című új lemezével kapcsolatban az, hogy jó. És nem azért, mert egy nehezen meghatározható szempling hangot használ fel Kovács Kati Add már Uram az esőt című fesztiválgyőztes dalából, hanem mert az elektrós pulzálású R&B műfajának talán legkreatívabb lemeze.
Ha nem írja rá a borítóra, hogy felhasználták a Kovács Kati-szemplinget, valószínűleg maga Kati sem ismerte volna fel, hogy itt bizony az ő száma volt az egyik inspirációs forrás.Bizonyos zajok, effektek már-már az underground elektro tartománya felé billentik ki az albumot – a nagy kérdés, hogyan fogadja az amerikai közönség a számukra bizonnyal túlságosan „zizi” albumot. Az is biztos, hogy a kisasszony nagy utat tett meg a Genie In A Bottle című tinihimnusz óta, és ki kell jelentenünk: a Lady Gagával való összehasonlítások értelmetlenek, a popipar most ilyen... Ha megnézünk egy nyolcvanas évek közepének klipjeit mindenki Madonnára hasonlított, még Cindy Lauper és Zoltán Erika is.
Ilyen a korhangulat most, a vizuális team-ek ezt a robo-szexes traveszti látványpékséget kínálják, de a lényeg azért mégis a zene. És míg Aguilera lemezén zene hallható, minőségi elektro-pop, amit persze nem akarnánk túlértékelni sem… Lady Gaga műsora inkább egy perverz kifestőkönyvhöz készült háttérzaj, addig az R&B felől Aguilera első osztályú énekesnő.
Nem mentegetőzünk, bevalljuk: nem áll testünkhöz, lelkünkhöz közel ez az elektrós badilengvics, de nem akarjuk eltitkolni azt sem, hogy meglepett minket a produceri team (többek között John Hill és MIA dolgozott a lemezen) ezzel a robo-diszkós, a elektrós divatokat némileg felülíró anyaggal.
A tíz éve a pályán lévő énekesnő nem kapkodja el lemezei megjelentetését, a Bionic csak a negyedik albuma, ugyanakkor szinte mindegyik munkája egy-egy radikális váltás is a korábbi megnyilatkozásaihoz képest. A Bionic a legkevésbé R&B-s lemeze a művésznőnek, és mi ennek csak örültünk, ahogy annak is, hogy végre elhagyta a bizonyítási kényszer és nem akarta megasztárosan megmutatni, hogy milyen baromi jó hangja van.
A Bionic persze az egy órájával és 18 számával több a soknál, ebből a fémes elektróból kb. 40 perc lett volna az optimális, és az anyag első fele (Bionic, Not Myself Tonight, Woohoo, Glam, stb.) izgalmasabb, mint az album vége, de ez szinte minden poplemezre áll.
Ha igaz, hogy a Woohoo című számban a Woohoo Christina vaginája, akkor azt mondjuk, van dög a fiatal anyukában... egy milf mami múzsája saját ivarszerve. Ez valahol rock and roll, illetve sokkal inkább robot-elektro. Egyétek és vegyétek.
Bionic
Sony/BMG
60 perc 18 szám