Kiadójától és a családtagoktól származó információk szerint az írót 87 évesen, a spanyolországi Kanári-szigeteken, Lanzarotén lévő házában érte a halál pénteken. A leukémiában szenvedő szerző délben, rövid rosszullét után hunyt el. Halálakor mellette volt felesége és fordítója, Pilar del Río.

Egy kis portugál faluban, Azinhagában született 1922. november 16-án. Tanulmányait anyagi okokból félbehagyta, és géplakatosként, később irodákban dolgozott. Irodalmi érdeklődése az iskolában kezdődött, ahol kiváló irodalmi oktatásban részesült. 1959-től kiadóknál és újságoknál dolgozott. 1944-ben megházasodott, egy lánya született.

1969-ben belépett a portugál kommunista pártba, több társadalmi funkciót vállalt, később lapigazgató lett a Diário de Notíciás című napilapnál, ahonnan azonban 1975-ben elbocsátották. Ezután fordításból élt, majd sorra jelentette meg műveit. 1988-ban másodszor is megnősült, egy spanyol újságírónő lett a felesége. A parlament tiltakozása miatt nem kaphatta meg az Európai Irodalmi Díjat, ezért elhagyta Portugáliát, és a Kanári-szigeteken, Lanzarotén telepedett le, itt élt élete végéig.

Első regényét 1947-ben írta, 1980-ban írott Fölemelkedve a Földről című regényéért megkapta Lisszabon Város Díját. A hírnév csak jóval később, 1982-ben vette szárnyaira, A kolostor regénye című művével vált nemzetközileg ismertté. Történelmi meséjének különlegesen szép nyelvezete sokaknak szerzett örömet. Federico Fellini olasz filmrendező, a burjánzó, színdús képek nagy kedvelője azt mondta róla, hogy ez a legérdekesebb regény, amelyet valaha olvasott.

Regényeiben az elnyomott, kisemmizett emberek perspektívájából mutatja be hazája történelmét. A Lisszabon ostromának históriájával (1989) az egyetemes kérdések felé fordult. A Jézus Krisztus Evangéliumában (1991) a Megváltó életét meséli el a maga különös felfogásában, a Vakságban (1994) az elvakult önzésbe belefeledkezett emberiségre váró sorsot írja meg allegorikusan, a Minden egyes név (1998) című regényében a nevek, a lét és a halál kérdéseit boncolgatja. Regényei gyakran az utópia és a fantasztikum határán mozognak. Stílusa esszéista, gyakran elmélkedik, boncolgat.

Saramago más műfajokban is kitűnt: Lehetséges versek (1966) és Valószínűleg boldogság (1970) verseskötetei népszerűek hazájában, csakúgy mint a Majdnem tárgy (1978) című novelláskötete. Utazás Portugálián át, 1981 című lírai útinaplója, amelyet hazájáról írt, szintén olvasott és közkedvelt művei közé tartozik.

Az irodalmi Nobel-díjjal 1998-ban tüntették ki. Műveit számos nyelvre, köztük magyarra is lefordították.