Népes aranysakál közösség él a baranyai határvidéken, a II. Világháború előtt eltűnt ragadozó pár évtizede visszatelepült és számban is megerősödött. A vadászok szerint ritkításuk is szükséges.
Rendkívüli szaporasága miatt egyre nagyobb károkat okoz a vadászok megfigyelései és feltételezése szerint a baranyai, s különösen az ormánsági vadállományban az aranysakál. A nádi farkas majd 70 év után tűnt fel újra.– Nem az Afrikából és a természetfilmekből ismert fajtáról beszélünk, de az aranysakál, amelyet népiesen nádi farkasnak is neveznek, sokban hasonlít a fekete földrészen élő rokonára, például abban, hogy falkában jár, vadászik, és jellegzetes üvöltő-vonyító hangot ad – mondja Torbó László, a vajszlói Sastya Vadásztársaság vadászmestere, aki sokat foglalkozott e szép, a rókához méretben, alakban is hasonlatos vaddal.
Még ma sem tudják sokan, nincs a köztudatban, hogy az aranysakál újra visszatelepült az országba, ahonnan valamikor a 20-as, 30-as években tűnt el, halt ki. A feltételezések szerint valamikor a 90-es évek közepén, a délszláv háború alatt, és annak hatására menekültek át az országba, a Dráva mentén, a folyón átkelve.
Emiatt is Baranya a leginkább érintett vidéke az országnak, ma is itt élhet a legtöbb aranysakál, amelynek számát hazánkban ezer példányra saccolja Torbó László. Kutatásai, megfigyelései alapján úgy számolt, hogy Baranyában akár hét példány is élhet az ormánsági erdőkben hektáronként, ma ez a szám bizonyosan nagyobb már, azaz nálunk több száz példány élhet.
A védett állat vadászati szezonja egyébként most, június végén kezdődik országszerte, idén azonban az ormánsági vadásztársaságok hivatalosan is engedélyt kaptak az egész éven át tartó kilövésre, elismerve valamiképpen azt, hogy nálunk népes populáció él. Hivatalos adatok, tudományos bizonyíték egyelőre erre nincs, de a vadászok megfigyelései szerint, ürülék-, és gyomorminták alapján azt sejtik, feltételezik, hogy őzgidákra is támad a kis termetű ragadozó.
Az aranysakál az emberre nem veszélyes, már a szagától is fél ez a rókánál is óvatosabb állat. Kotoréklakó, a Dráva menti területeken otthonra lelt. Mivel a rókával ellentétben kölykeit nem ereszti szélnek az első évben, falkában jár és vadászik. Egy évben akár háromszor is ellik, 10–15 kölyköt almonként. Nappal nem mutatkozik, kifejezetten éjszakai állat. Lakott területre nem, vagy csak nagyon ritkán téved.
Forrás: bama.hu