Itt a nyár, lassan szünetelni fognak a sorozatok is. Alapszabály, hogy a legizgalmasabb pillanatban kell abbahagyni, hogy a rajongók végigizgulják a szünetet. De mi történne ha ősszel nem nyitna ki a Rózsa bisztró? Ha bezárna a Csillagvirág klinika? 54 év után idén végleg lekerül a műsorról Amerika egyik legrégebben futó tévésorozata.
Az idén 54. éve futó történet egy kitalált városkában, Oakdale-ben, Illinoisban játszódik, és mint az összes napi sorozat, egy család több generáción átívelő történetét mutatja be.
Az alkotóknak eddig sikerült úgy csavarnia a sztorit, hogy stagnáljon a nézettség, de most úgy tűnik, véget kell vetni a szappanoperának, mert túl sokba kerül a gyártás, és már nem nézik annyian, mint a 90-es évek elején, amikor naponta 6.7 millióan voltak rá kíváncsiak. Ma már csak alig 2 millió embert érdekel, és Amerikában ez édeskevés.
A producereknek nem csak a nézők számával, de a korukkal is gondjuk volt, mivel a sorozathoz ragaszkodók átlagéletkora bőven 50 év felett van, ami a hirdetők szempontjából nem túl kifizetődő. A kereskedelmi tévék műsorai azért vannak, hogy legyen valami a reklámok között, és a reklámok 99%-a nem az 50 felettieknek szól.
„Ezt a sorozatot az ötvenes években kezdték forgatni. Ma már mások a nézőpontok, más a gazdaság, nekünk pedig kemény harcot kellett vívnunk, hogy megmaradjuk” - mondta a Chris Goutman, aki 1999 óta a sorozat producere. „Hogy mikor gondoltam arra, hogy netán veszítünk? Soha. Mindig azt hittem, hogy megnyerjük a csatát. Most viszont elbuktuk.”
Amerikában a hosszú élet a napi sorozatok mércéje. A sikeres sorozatokat ott nem epizódokban, évfolyamokban, hanem évtizedekben, generációkban mérik. Aki több mint tíz éven át naponta néz egy sorozatot, annak egészen különleges kapcsolata lesz a szereplőkkel, a karakterekkel. De a színészek sem egyszerű ugyanazt a figurát hozni sok tíz éven át.
„Az ötlet, hogy le legyek kötve egy egész évre, kihívást jelentett a bennem élő színésznőnek”- mondta Kathryn Hays, aki 1972-ben költözött vissza New Yorkból Californiába, hogy Kim Hughes bőrébe bújjon. „Két bőrönddel érkeztem. Az egyik tele volt ruhákkal, a másik pedig lábosokkal és edényekkel.” Kathryn egy év után szerződést hosszabbított, és soha többé nem ment el.
„Mindennap más a forgatókönyv. Ha évekig játszol egy szerepet, olyan, mintha lenne egy másik életed.”- magyarázta Hays. „Aztán a karaktered nincs többé. Lassan negyven éve élek együtt a szerepemmel, pontosan tudom, hogy ki Kim. És ő már örökké az enyém.”
„Azt hiszem egy jó ideig sokkban voltam”- mesélte a sorozat egy másik szereplője, Terri Colombino, aki a szereleméhes Kathie Perettit játssza. „Olyan ez, mintha meghalt volna valaki. Majd mindannyian túl fogjuk tenni magunkat rajta. Ez az egész olyan katartikus.”
A színészeknek nehéz túllépni azon, hogy a sorozat nemsokára már csak történelem. Colombino szentimentálisan a sminktükrére mutat, amin már csak 4 égő világít, a többi 14 kiégett.
„Már nem cserélik ki őket, mert nekünk már mindegy.”
Hogy mi lehet egy ilyen régóta futó sorozat vége, amely több rekorddal is büszkélkedhet, például a legtovább képernyőn maradt szereplővel, Nancy Hughes-sal, akit a májusban, 91 éves korában elhunyt Helen Wagner alakított, azt nehéz megjósolni, de valószínűleg szomorú véget ér majd.
Hogy lehet lezárni 54 évet úgy, hogy ne maradjon az embernek hiányérzete? Milyen sztorival lehet befejezni egy ilyen sorozatot? Akit érdekel hamarosan megtudhatja, ahogy azt is, hogy milyen titkot rejteget a Mátyás király tér, vagy hogy mi vár Pongrácz doktorra, ha jön a nyár.
