Elmélyedni önmagunkban nem is egyszerű. Az Országos Idegennyelvű Könyvtár ebben próbált utat mutatni a furcsa nevű Biblioterápia segítségével. Mielőtt bárki lelki szemei előtt feltűnne Tia Carrera eltökélt arca, amint feldúlja a könyvtárat mindenféle antik vázák és rég elveszettnek hitt festmények után, előre szólok: a kincset a hétről hétre kiválasztott irodalmi művekben lelheti meg a rendezvényre látogató.
Manapság egyre kevesebben fordítanak egy kis időt olvasásra. Végre hazánkba is elérkezett egy módszer, amelyik igazolhatja az olvasás, és a műről való párbeszéd fontosságát.
A foglalkozásnak, ami valójában terápia, a gyakorlatba átültetve pedig felszabadult beszélgetés, biblioterápia a neve. A mostani találkozón, ami egyben az őszi újrakezdés előtti utolsó alkalom is, Móricz Zsigmond Egyszer jóllakni című novellája volt terítéken.
A könyvtár rendezvénytermében úgy tizenöt ember gyűlt össze, a foglalkozást Sóron Ildikó biblioterapeuta, a könyvtár tájékoztató könyvtárosa vezette. Mint Artúr kerekasztalának lovagjai, mi is egyenrangúként ültük körül a termet és tegeztük egymást. A hangulat ennek megfelelően oldott volt, a legtöbb látogató visszajáró vendég volt.
A móriczi világot nem irodalmi, hanem lélektani, problémaorientációs szempontból jártuk körül a foglakozás során. A novellában szereplők döntéseit tettük az egyik, a saját elképzelt válaszainkat a mérleg másik serpenyőjébe. A mérleg két serpenyőjét a műben fellelhető konfliktusokra irányuló kérdésekkel mérhettük le: te mit tettél volna a szereplő helyében, volt-e más választása, te kerültél-e már hasonló helyzetbe?
A biblioterápia célja, hogy célzott művekről való irányított beszélgetés során segítsen lelki eredetű problémákon, fejlessze a kommunikációs képességet és az önismeretet, elősegítse a személyiségfejődést és érzékenyebbé tegyen az empátia és a tolerancia iránt. Bár nyugaton már a múlt század közepétől ismert a biblioterápia fogalma, és sikeresen használják a könyvek jótékony hatását kórházakban, iskolákban, nálunk csupán néhány éve lehet tanulni akkreditált képzésként ezt a tudományágat.
Sóron Ildikótól megtudtam, Magyarországon még igen kevesen végeztek biblioterápiai szakképzést, ők többnyire tanárok, orvosok vagy könyvtárasok. A művészetterápiák közé sorolandó biblioterápia egymástól különböző helyeken is bevethető: önismereti fejlesztés miatt a gyermekek kiemelt célközönségnek számítanak: óvodákban, iskolákban, de a pszichiátrián, könyvtárakban is alkalmazzák világszerte, és lassan egyre több helyen nálunk is.
Bár a könyvtári foglalkozásra nem feltétlenül személyiségproblémás emberek jönnek el, de az irodalom, és nem utolsó sorban a mese erősen hat az olvasóra, nem egyszer tanulságul, sőt iránytűként szolgálhat, hisz ki tudja, a lélek mélyén szunnyadó Othellóval, III. Richárddal, Toldi Miklóssal, Antigonéval, Nils Horgensonnal vagy éppen a Rút Kiskacsával mikor kell szembesülnünk. De a lelkünk bugyraiban rejtőzködő archetípusok felbukkanása nem kell, hogy teljesen felkészületlenül érjen minket. Csupán olvasni kell és egy jót beszélgetni, és hagyni, hogy a lélek iránytűje a helyes irányba lendítsen minket.
