Szalkszentmártoni kőszobrász nyerte el a franciaországi Saverne-ben megrendezett X. Európai Kőfaragó Fesztivál mindhárom első díját: Bakos Gyula nyolc ország 130 versenyzője közül bizonyult a legjobbnak.
- Versenyfeladatként a román kori művészetet vagy az unikornis történetét kellett vörös, illetve fehér kvarc homokkőbe faragni. A verseny előtti este választhattuk ki a bemutatott kövekből azt, amelyikkel dolgozni szerettünk volna, majd egy éjszakánk maradt arra, hogy már az alapanyag ismeretében eldöntsük, miként formáljuk meg az adott témát.
Miután nem tudták a követ az általam kért méretre, formára vágni, improvizálnom kellett, és az eredetileg tervezett dombormű helyett szobrot faragtam. A vogéziai homokkővel jó volt dolgozni, mert viszonylag puha, homogén, finom szerkezetű anyag, amelyben nincsenek meglepetések, tehát tökéletesen lehet alakítani - magyarázza Bakos Gyula.
A versenyzők két napig vésték, faragták, formálták az alapanyagot, majd a zsűri döntése alapján Norbert Stoffel, a fesztivál főszervezője, az európai Kőfaragó Iskolák Szövetségének elnöke adta át díjakat. A szalkszentmártoni versenyző elnyerte a verseny első díját, továbbá Saverne város különdíját, valamint a párizsi Notre Dame székesegyház szobrászának az emlékére alapított díjat is. S ami már csak hab volt a tortán, jutalmul kapott egy fantasztikus profeszionális kőszerszám készletet.
A versenyen született remekműveket a díjátadó ünnepség után elárverezték. Bakos Gyula munkája Saverne-ben maradt. Rajta kívül egyébként még hét magyar versenyző vett részt a megmérettetésben. Valamennyien a Kőfaragó és Műkőkészítő Vállalkozók Országos Ipartestületének támogatásával utazhattak a vetélkedőre.
- Két éve már részt vettem a freiburgi fesztiválon, és onnan is elhoztam az első díjat. Nagyon érdekes témát, Európa kulturális sokszínűségét kellett akkor kőbe faragni. Én egy női arcot formáztam, amelynek a hajába kisgyerek burkolózik. Azt akartam vele szimbolizálni, hogy Európa gyermekei vagyunk - idézte fel a 2008-as versenyt a fiatal kőszobrász.
A Gyergyóremetén született, majd a Fejér megyei Vértesbogláron élő fiatalember valamivel több mint egy éve Szalkszentmártonba költözött.
- A feleségem itt óvónő, és ragaszkodik a gyökereihez - eleveníti fel a lakhelyváltás okát.
A családi örökségként kapott házban - amelyet két tüneményes kislányukkal osztanak meg - minden az ő keze munkáját dicséri. A teraszon gyönyörű faragott fa Madonna szobor ejti ámulatba a belépőt, a konyhában pedig olyan cseresznyefából készített konyhabútor, amely iparművészeti remekként is megállná a helyét. Akárcsak a fürdőszoba faragott keretű tükre, és a bejárati ajtók ugyancsak faragásokkal díszített keretei. A nappaliban pedig fából, márványból faragott szobrok dicsérik a mester tudását.
- Tényleg, mesternek vagy művésznek tartja magát? - adódik a szobrok láttán a kérdés.
- Vannak, akik szobrászművészként ismernek el, én kőszobrásznak tartom magam.
Mint mondja, mindig fontos volt számára, hogy az anyag formálásával fejezze ki magát. A faragást vagy két évtizede fával kezdte, majd egy megrendelés ürügyén - ahogy fogalmazott, "egy kamionnyi" oroszlánt, majd ugyanannyi szfinxet és lovat kellett elkészítenie - kedvet kapott ahhoz, hogy kővel is kipróbálja magát. A legnagyobb élvezettel carrarai márvánnyal dolgozik, bár nem veti meg a gránitot sem. A legszívesebben angyalokat, női alakokat formáz. Saját örömére azonban ritkán farag csak, többnyire megrendeléseken dolgozik.
- Most két síremléket faragok. Mindkettő márványból készül. Az egyik egy motoros nyughelyére kerül, és motorkerékpárt ábrázol, a másik egy angyalszárnyba burkolódzó kisgyereket. Bár a megrendelők elismerése nagyon sokat jelent, a versenyeken elért sikerek is roppant fontosak. Örülök ugyanis, hogy helyt tudok állni a jeles nemzetközi mezőnyben, és bizonyíthatom a magyar kőfaragó szakma magas színvonalát, képviselhetem a hazai köveseket. Külföldön - Franciaországban, Olaszországban, Németországban, Angliában - hatalmas hagyománya van a kőszobrászatnak, ami érthető is, hiszen az elmúlt korok mesterei, kőszobrászai csodálatos katedrálisokat, épületeket emeltek, díszítettek, és közben óriási szakmai tudást halmoztak fel, amit a felújításoknál, rekonstrukcióknál a mai kőszobrászok hasznosítanak. Jó érzés, hogy köztük is tudok eredményt elérni.
Bakos Gyula most hazai megmérettetésre készül: egy balatoni versenyen faragja majd kőbe a Balaton értékeit, és ha ismét megkapja hozzá az ipartestület támogatását, a következő években is részt szeretne venni a külföldi versenyeken.
Az országban 1200-1500 kőfaragó és műkőkészítő vállalkozás dolgozik, 5000-7000 alkalmazottat foglalkoztatva. Az utóbbi időben a szolgáltató és termék-előállító vállalkozások száma több mint 25, alkalmazottaiké pedig 30-40 százalékkal csökkent. Az utánpótlás gyenge, évente 7-89 kőfaragó szakmunkástanuló végez.
