Egy zenekarnak nem kell léteznie ahhoz, hogy új lemeze jelenjen meg – a popnak ez pont olyan evidenciája, mint az a megállapítás, mely szerint a halottak jobban keresnek azoknál, akik a színpadon teszik a szépet.

Az Oasis már a múlté, viszont volt még dolguk az élők között, volt egy elintézetlennek gondolt ügyük: nem adtak ki klasszikus kislemezválogatást.
Erre egyébként nem lett volna szükségük, mert már 2006-ban megjelent Stop The Clocks címmel egy best of-lemezük. Persze, akik azt hinnék, hogy most megúszhatják a Time Flies… 1994-2009 című szintén dupla gyűjteményt, azoknak eláruljuk, hogy a két lemez tracklistája sokban eltér. 

A 2006-os válogatás több rajongónak cseszte fel az agyát, már csak azért is, mert nem értették, hogy miért marad le a lemezről a zenekar „Hey, Jude-ja”, a Whatever…. Ugyebár a Beatles híres dala soha nem jelent meg normál sorlemezen, úgy az Oasis egyik legnagyobb himnuszát sem publikálták sorlemezen, igaz, a Definitely Maybe újrakiadására rápakolták, de az ember csak nem veszi meg ugyanazt az albumot kétszer... 

A Stop The Clocks dupla lemez volt, kétszer negyven perc, szóval, szinte egy albumra is rászórhatták volna a dalokat – de a Time Flies…-on az első korong 62 perc, míg a második 73 perc. Nos, a játékidőre ezúttal nem lehet panasz, ahogy arra sem, hogy szívatnák a rajongókat azzal, hogy megint lehagyják a Whatevert…. Mert most tessék, itt van…. 

Persze, ezúttal sem tartják a kronológikus sorrendet, nem jelölik a dalok keletkezési idejét, viszont rajongói laudációkat raknak a dalok mellé…
„Ez a szám teljesen megváltoztatta az élemet…" kb. ilyeneket… Ezeknek semmi értelme nincs, akkor már a keletkezési idő, a chart-helyezés fontosabb információk lettek volna. 

A kislemezek B-oldalaiból már megjelent egy összeállítás, az 1998-as Masterplan, így most csak az A-oldalakra fókuszáltak. A zenekarnak volt már koncertlemeze is a 2000-ben publikált Familiar to Millions, így aztán már csak egyetlen szerkesztési konceptek nem sütötték el…. Illetve: az összes kislemezt díszdobozban… Az ún. csali a Sunday Morning Call – nagylemezen ez a dal sem szerepelt, ahogy ugyebár a Whatever sem. 

A Galagher-testvérek legjobban utált Oasis lemezéről, a Be Here Now-ról itt a pazar D'You Know What I Mean és az All Around The World- ugyebár a 2006-os válogatáson nem kényeztették el e lemez szerelmeseit (egy dal sem szerepel a gyűjteményen), miközben sokan az Oasis legfontosabb munkájaként értékelik az 1997-es albumukat. 

Hogy kirándulásra, buliba melyik Oasis-válogatást vigyük? Nos, egyértelmű, hogy a Time Flies… 1994-2009-et, ugyanakkor minden idők egyik legjobb poplemezét, a Definitely Maybe-t akkor is bele kell tenni a táskába, mert az új válogatás nem hozza a Rock ’N’Roll Start… És a (What's The Story) Morning Glory?-t, mert nincs a kollekcióban a Hello sem… Az idő elszáll, a dalok megmaradnak... Hogy egy legalább akkora közhellyel fejezzük be, mint amekkora az Oasis életműve. Viszont soha senkinek nem álltak olyan jól a közhelyek, mint Noel Galaghernek.