A pénteki napon az eddigi legnagyobb tömeg gyűlt össze a nagyszínpad előtt, hogy együtt tomboljanak a Prodigyre. Persze nem ez volt az egyetlen értékelhető program.

A nagyszínpadon először a Csík zenekar lépett fel, és a meleg ellenére is kellő számú nézőt vonzott. Szerencsére egy kis időre elbújt a nap, és sokkal kellemesebb idő lett, mint tegnap. Nem volt gond végignézni a Csík után egyből a Hobót, mert az ember nem kapott hőgutát.

Koraeste koncertezett Bársony Bálint is a zenekarával, a Sunshine Jazz-el, és bár abszolút kellemes zenét játszottak, alig voltak rájuk kíváncsiak. Ilyenkor úgy szoktam sajnálni a zenészeket, de őket annyira nem zavarta a dolog.

Hobót Ákos követte a nagyszínpadon, aki nagyon divatosan volt öltözve, majdnem úgy nézett ki, mint egy külföldi sztár. Nekem az egész koncerten viszont a legjobban a kézi szintetizátor tetszett, mert az egy zseniális hangszer. Még szólóztak is rajta.

A Prodigy előtt jutott még némi energiám arra, hogy belenézzek a Moby Dick fergeteges hangulatú koncertjébe a Converse arénában. Ők sem okoztak csalódást, de hát nekem nehéz is. Öregek már, de még hosszú a hajuk, rázták is veszettül, amire a közönség bősz metálvillázással felelt.
Villanygitár, farmermelllény, ez az élet.

A nagyszínpad utolsó fellépője volt az országba már gyakorlatilag hazajáró Prodigy. Egyértelműen az ő koncertjük járt a legnagyobb porfelhővel, a tömegben nem is nagyon lehetett levegőt venni. Emiatt elöl a kordonnál előrelátóan vizet osztogattak, nehogy valaki szomjan haljon a nagy zeneélvezésben.

A kellően felhergelt tömegnek a koncert után sem kellett feltétlenül hazamenni, volt még program bőven. Az MR2 színpadon a 30Y, utána pedig Dj Yoda várta a mulatni vágyókat. Yodának pompás videói vannak, ugyanakkora élmény a kivetítőt nézni, mint a zenét hallgatni, szóval nekem maradt a tisztes távolból szemlélődés – közelről úgysem láttam volna semmit.

Tegnap az is kiderült, hogy hajnali kettőkor csülközni jó, bár nagy kihívás, főleg tiszta asztalt találni. A fesztiválon egyébként folyamatosan szedik a szemetet, nem csak éjjel, és van munkájuk bőven. A szervezők próbálnak egy elviselhető szintet fenntartani folyamatosan, ami nem mindig megy, de ez egy fesztivál, nem igaz?

Idén Sopronból kellemes emlékekkel térek majd haza, mert nem volt sem jobb, sem rosszabb, mint szokott lenni. Tartották magukat ahhoz, amit vállaltak, de meg sem próbálták túlszárnyalni. A Vollt tehát biztos tartóoszlopa a hazai fesztiváliparnak, masszív, de kevéssé kreatív.