Ellenállásba ütköztek a kínai hivatalos "köznyelv" a mandarinnyelvű televíziós hírszolgáltatás bővítésének kezdeményezői Kuangcsouban, a déli Kuangtung tartomány székhelyén.
A testület honlapján végzett online közvélemény-kutatás eredménye azonban azt mutatja, hogy a 30 ezer válaszadónak, akiknek kétharmada helyi őslakos, a 79,5 százaléka ellenzi a gondolatot és mindössze 20,5 százalékuk támogatja azt.
"A javaslatot azért tettük, mert Kuangcsou lakosságának egyharmada bevándorló és a városi televíziós állomásnak az ő szemponjaikat is figyelembe kell vennie" - nyilatkozta az ügy kapcsán Han Cse-peng (Han Zhipeng), a bizottság egyik tagja, hozzátéve, hogy a novemberben sorrakerülő - Kuangcsouban rendezendő - Ázsiai Játékok a másik ok. Han szerint a sportesemény sokmillió érdeklődőre számíthat, akik nem értik a kantoni nyelvet és ugyanez a helyzet a kínaiaul beszélő külföldiekkel is. Sok, a tartomány más részén élő számára is gond a teljes megértés - magyarázzák a helyzetre megoldást keresők.
Az ellenérvek sorában ott van az aggodalom, hogy a mandarin terjesztésével háttérbe szorulhat a kantoni nyelv, és ez a lokális kultúra kárára válik. Mások példaként hozzák fel a televíziós csatorna gazdasági műsorának 2009. évi átállását mandarinra, s megjegyzik, hogy az intézkedés a nézőszám jelentős visszaeséséhez vezetett.
Vannak ugyanakkor, akik úgy vélik: a két nyelv "megfér" egymás mellett. Közéjük tartozik Csan Po-huj (Zhan Bohui) egyetemi professzor, akinek a nyelvjárások tanulmányozása a szakterülete. Példaként hozta fel az 1987-es nemzeti játékokat, amikor valamennyi buszkalauz két nyelven tájákoztatta az utasokat, és a gyakorlat azóta is él.
A kantoni nyelvjárást leginkább Kuangcsou városban és szomszédságában beszélik, de a hongkongi és makaói lakosság többsége is ezt használja. Nem kis részben éppen ez indokolta, hogy míg Kína-szerte a televízióállomásoknak kötelező a mandarint használniuk (sok helyütt feliratozzák a híreket), addig Kuangcsounak az állami főhatóság a nyolcvanas években megengedte a kantoni nyelv használatát.
Kínában alapvetően nyolc főbb nyelvjárást különböztetnek meg, de ezekben is többféle változat létezik, aminek következményeként előfordul, hogy az adott tartomány különböző részén élők, vagy akár a szomszédos falu lakói anyanyelvükön már nem tudnak szót érteni egymással.
Kínában mindig is szükség volt valamiféle közvetítő nyelvre, amely végül hivatalos formában a XX. század elején lett a pekingi nyelvjárásra épülő mandarin. Ekkor tette a Csing-dinasztia (Qing) a birodalom hivatalos nyelvévé és 1955-ben kapta meg kínaiul a putonghua, vagyis a "köznyelv" nevet.
