A Kossuth-díjas színművész, a nemzet színésze, a Nemzeti Színház örökös tagja volt.
Leghíresebb filmszerepében a Tanúban
Kállai Ferenc a klasszikus és mai világirodalom, valamint a magyar drámairodalom számos főszerepét játszotta el kiemelkedő jellemábrázoló erővel az Othello Cassiusától kezdve a Falstaff címszerepéig, Az ügynök halála fiúalakjától a mai magyar írók által írt figurákig. Utolsó színházi szerepe Cödlinger volt, Rejtő Néma revolverek városa című regényének színpadi változatában. A művész temetéséről később intézkednek.
A művész Krampner Ferenc néven Gyomán született 1925. október 4-én. Kereskedelmi szakközépiskolába járt, de mivel a számok világa nem állt igazán közel hozzá, érettségi után mindjárt a Színművészeti Akadémiára jelentkezett. A feltűnően jóképű fiatalember a vizsgabizottság előtt Ady Góg és Magóg fia vagyok én című versét akarta elmondani, de csak a negyedik sorig jutott el. Azonnal felvették, és Kiss Ferenc, az egyik felvételiztető színész helyben át is keresztelte mondván: legyen maga Kállai, mint a miniszterelnök. Az akadémián 1944 szeptemberében kezdte meg tanulmányait, amelyek aztán novemberben véget is értek, mert a főiskola épülete bombatalálatot kapott.
1945 januárjának végén Both Béla szerződtette a Szabad Színházhoz és még ugyanezen a napon Bárdos Artúr - dupla gázsit ígérve - a Belvárosi Színházhoz. Ősszel úgy döntött, hogy visszamegy a főiskolára és befejezi a tanulmányait, de megint csak néhány hónapot sikerült bejárnia. Ezután többet nem próbálkozott.
Alig múlt huszonegy éves, amikor 1946. november 8-án a Belvárosi Színház hatalmas sikerrel bemutatta a Rómeó és Júliát. A férfi címszereplő nevét a kritika is, a közönség is megjegyezte, és két és múlva Kállai Ferenc a Nemzeti Színház tagja lett. A nemzet első színházának társulatához tartozott ötven éven keresztül, megszakítás nélkül, 1989 óta pedig örökös tag. 2000 óta a Magyar Színház művésze volt.
Filmszínészként is emlékezetes alakítások fűződnek a nevéhez; Bacsó Péter legendás filmjében, az 1969-ben készült A tanúban a főszerepet, Pelikán József gátőrt alakította. Több mint 100 tévéfilmben és mozifilmben játszott; emlékezetes szerepei közt volt, a Havilúd szerepe a Zsaruvér és Csigavérben, és a tanácselnök a Legényanyában.
Az 50-es évektől folyamatosan kapta a szerepeket, játszott a 2x2 néha 5, a Katonazene, a Hogy állunk fiatalember?, az Iszony, A császár parancsára, az Egy őrült éjszaka, a Déryné, hol van?, az Ezek a fiatalok, A hamis Izabella, a Mi lesz veled Eszterke?, A tanú, a Gyula vitéz télen-nyáron, a Volt egyszer egy család, Megint tanú, a Szépek és bolondok, a Gyertek el a névnapomra, A három testőr Afrikában és A miniszter félrelép című filmekben is. Utolsó filmszerepét Sándor Páltól kapta a Noé bárkájában.
Mint kiemelte, ha egyetlen legnagyobb magyar színészt kell mondania, neki Kállai Ferenc volt az. A színművész a kilencvenes években Koltai Róbert két filmjében is szerepelt: az 1997-ben készült A miniszter félrelépben és 1998-ban az Ámbár tanár úrban.
"Hétköznap is piros betűs ünnep volt vele dolgozni. Nemhogy nem kellett semmit sem mondani neki, de ő már a szövegkönyv elolvasásakor jobban tudta, mint a rendező, hogy mi a feladat. Mindkét filmben annyira tökéletesen játszott, hogy nem győztünk hálásak lenni neki a vágószobában" - fejtette ki a színész-rendező.
Koltai Róbert felidézte, hogy a forgatás szüneteiben Kállai Ferenc mindig készen állt valamilyen történettel: "egy ragyogás volt mindenki számára, úgy tudott mesélni, olyan fényesen és nagyvonalúan, hogy fuldokolni lehetett a nevetéstől".
Kitért arra, hogy a Nemzeti Színházban egy időben közösen voltak tagok. "Egy Leninről szóló oratóriumban, amelyet Major Tamás rendezett, volt egy szerep, amelyben én váltottam őt. Ezért ő olyan hálás volt, hogy egy üveg whisky-t kaptam tőle" - mondta végül Koltai Róbert.
Eperjes Károly felidézte, hogy több filmben szerepeltek együtt, játszottak például A legényanya című szatírában; a 6:3 avagy, játszd újra Tuttiban és a Rokonokban is.
"Rendkívüli élmény volt vele játszani, mert ő egy egészen különleges kvalitású művész volt. Nagyon nagy művésznek tartottam, nagyon tiszteltem" - fogalmazott Eperjes Károly.
Mint mondta, tudta, hogy Kállai Ferenc nagyon beteg. "Tervezgettem is, hogy felugrom hozzá egy üveg borral, de azt is tudtam, hogy nem szereti, ha úgymond méltatlan helyzetben látják. Halasztottam hát a borozást, vártam a jó híreket a hogyléte felől. Fájdalmas, hogy elhagyott bennünket" - mondta Eperjes Károly.
