Újabb könyv jelent meg az 1950-es évek új csodaszeréről, az LSD-ről, Cary in the Sky with Diamonds címmel.

A könyvben Cari Beauchmp és Judy Balaban szerzőpáros elmeséli, hogy a szer kutatásának kezdetén két Beverly Hills-i orvos kezelésenként 100 dollárért ajánlotta az életüket megváltoztató csodaszert Hollywood üdvöskéinek, többek közt a könyv egyik szerzőjének is.

Az LSD ihlette irodalmi műveknek hosszú sora van, kezdve a feltaláló Albert Hofmann könyvével, amely az LSD - az én problémás gyermekem címmel jelent meg. A doktor a szert eredetileg gyógyászati célokra fejlesztette ki, sorra nyíltak az LSD klinikák, ahol embereken próbálták ki a hatását. Még az amerikai hírszerzés is látott benne fantáziát, igazságszérumként alkalmazták, amire persze nem volt jó.

Felfedezése után nem sokkal a művészvilág is megtalálta a szert, például Aldous Huxley, aki megteremtette a pszichedelikus szerek hatása alatt írott irodalom hagyományát. A legenda szerint halálos ágyán is LSD-t vett magához. Timothy Leary és a Beatles előtt az LSD még ismeretlen és szabályozatlan használatú szer volt. Az 1950-es években sok hollywoodi híresség, köztük Cary Grant és Esther Williams is elkezdték szedni a drogot pszichoterápiájuk részeként. Végül Amerikában 1966-ban, Magyarországon pedig 1980-ban tiltották be a szert, ám mivel korábban jelentős eredményeket értek el az alkoholizmus és a heroinfüggőség kezelésében, manapság újrakezdték a kísérleteket az LSD-vel.

Cary in the Sky with Diamonds

A szóban forgó könyv cselekménye akkor játszódik, mikor Amerikának még csak 48 állama van, és Eisenhower az elnök, a helyszín pedig egy kis település, Beverly Hills. Ebben a zárt közösségben a filmsztárok és szórakoztatóipar nagyjai élték aktív, ám hagyományos, gyakran korlátokkal teli társadalmi életüket. A legnagyobb botrány, az volt ha két ember tánc közben túl szorosan ölelte egymást, úgy, hogy nem voltak házastársak.

Majdnem mindenki cigarettázott, de a füves cigi még csak az alacsonyabb társadalmi osztályokban volt ismert. Hogyha valaki azt mondta, hogy csíkot húz, mindenki azt hitte ír valamit. Ha valaki megemlítette a sav szót, ami az LSD általános megnevezése volt akkoriban, akkor a citrusfélékre vagy a gyomorsavra asszociáltak. Hollywoodban, de még az USA-ban sem hallott akkor még senki az LSD-ről. Később mégis Hollywoodban sokan kezdték el szedni a kis azúr színű, tortadíszre emlékeztető bogyót pszichoterápiájuk kiegészítéseképpen. A könyvben elolvashatjuk, hogy hogyan lett Cary Grant és akkori felesége, Betsy Drake az LSD lelkes fogyasztója.


A most megjelent könyv kicsit máshogy láttatja, az LSD világát, mint az 1968-ban megírt Savpróba című mű, amely Ken Kesey író igaz történetét dolgozza fel. Kesey még egyetemista korában jelentkezett egy, a CIA által finanszírozott tesztsorozatra, melynek során olyan drogok hatását vizsgálták, mint az LSD, meszkalin vagy a kokain.

Ezek után az LSD lelkes rajongójává vált, és a Vidám Kópék társaságában egy pszichedelikus, „Tovább” nevezetű iskolabusszal bejárták fél Amerikát rengeteg droggal felszerelkezve. Az út során több száz órányi hanganyagot és filmet vettek fel, miközben az LSD hatása alatt voltak. Nem utolsó sorban pedig polgárokat pukkasztottak a legnagyobb élvezettel Amerikaszerte. A Savpróbáról jövőre film is készül majd, melyet a Good Will Huntingot is jegyző Gus Van Sant fog rendezni.