Életének 85. évében elhunyt Bodor Miklós Berki Viola ösztöndíjas grafikusművész.

Bodor Miklós 1925-ben született Nagykörűben, majd iskolás évei után rajzszakon végzett a Szegedi Tanárképző Főiskolán, első önálló kiállítása is ebben az évben volt a Kiskun Múzeumban.

1958-ban főleg ipari tanulókkal foglalkozott és 11 évig vezette a Holló László Képzőművészeti Szakkört. 1973-ig elsősorban festészet volt a kedvence; 1973-tól szinte csak rajzolt és megváltoztatta stílusát. Kidolgozza az egyenletes vastagságú, folyamatos vonallal rajzolás módszerét. 1980 körül lendületet kapott munkássága, ekkor ismerte meg a feleségét, Zsófikát, akivel a bugaci ősborókás szélén fekvő Móricgátra költözött.


Itt a homokhátsági ősborókásban a fénnyel derített tájat kívánta megjeleníteni, a legapróbb részletektől a teljességig. Így jutott el a kék szamárkenyér szépségében megtestesülő szemléleti összegzéshez. 1987-ben a koronázási palást alapján megtervezi a Szent István palástja csipketerítőt, amely varrott formában a következő évben BNV díjat nyert. Később II. János Pál pápa ugyanilyen csipkét kapott ajándékba. Bodor Miklós 1992 júniusában Kámba költözött, ott élt, alkotott. Gazdag életműve 3000-nél több grafikát, párszáz olajfestményt, pasztelt foglal magába.

A művész legutoljára idén januárban mutatkozott be alkotásaival Kiskunhalason. A Magyar Kultúra Napja alkalmából a Végh-kúriában kiállítás nyílt Bodor Miklós alkotásaiból. A Bács-Kiskun megyéhez és Kiskunhalashoz is ezer szállal kötődő Berki Viola ösztöndíjas alkotó legújabb műveit először láthatta a közönség.