Ha egy képregény isten és a sátán fiának barátságáról szól, akkor attól nem érdemes nagy tiszteletet elvárni a téma iránt. Manapság nem egy a katolikus vallást kritizáló képregény jelent meg.

Annak ellenére – vagy éppen ezért –, hogy a katolikus egyház az utóbbi időben számos botrányba keveredett és sok kritika érte, ami nem feltétlenül növelte kedveltségi indexét, a vallási téma a képregényírói berkekben óriási népszerűségnek örvend.

Az „istenes” képregények német fenegyereke Ralf König rajzoló, aki a Prototípussal és az Archeotípussal szolgáltatja a saját stílusára formált teremtéstörténetet, és akit ezért a két művéért ez évben tüntettek ki.

A Wormwood Krónikái, ami Garth Ellis legújabb munkája, Danny Wormwood, a sátán fiának történetét meséli el. Ő ahelyett, hogy apja parancsát teljesítve elhozná a világvégét, tévésorozatokat csinál, és haverjával, Jézus Krisztussal iszik együtt egy bárban.



Jézusnak, akinek a második kísérlete arra, hogy megmentse a világot, csúfos kudarcot vallott, elég nagy összevisszaság uralkodik a fejében, miután azt egy nyílt prédikálás során betörték a rendőrök.

Ellis a Prédikátor nevezetű sorozatának köszönheti hírnevét, ami egy hitét vesztett pap istenkereséséről szól. Most újból belenyúlt a vallás sűrűjébe, ahol isten egy öreg onanista, aki attól fél, hogy egyetlen megváltó fia teljesen beleőrül feladatába, a pápa egy vén kujon, a bíborosai pedig paranoidok és kiskorúak szexuális zaklatása szárad a lelkükön. Ellis egy csodálatosan obszcén és groteszk menny- és pokolbéli világot tár elénk.



A francia Marc-Antoine Mathieu már finomabban, de nem kevésbé radikálisan jár el Isten maga című képregényében, amelyben azt meséli el, hogyan ölt isten emberi alakot, és hogyan boldogul az emberek világában. Isten legyőzi kezdetleges kétségeit emberré válásával kapcsolatban, filozófiai és tudományos vitákba keveredik, később médiasztár és márkatermék lesz, végül a föld összes bűnének felelősévé válik és bíróság elé kerül. Elgondolkoztató történet az emberről, a média irányította társadalomról és a végső kérdésekről.

Egészen másfajta kérdésekre keresi a választ Aike Arndt kezes-lábas, csíkos csokicsókszerű istene a humoros képregényben, Az isten és az időben. Ebben Isten a haverjával, a Holddal vitatja meg a cipők és a lelkek minőségének kérdését, ezenkívül megtudhatjuk, miért hord Isten néha napján bikinit, és hogy az időt csak azért teremtette, hogy nőhessenek a muskátlijai, és hogy Rolf, az első ember haljon már meg végre, mivel teljesen isten agyára megy.