A tegnapi nap első és legfontosabb tanulsága: a programfüzetből ordítóan hiányzik a térkép. Avagy a térképek. Hát még a tárgymutató.
Persze érthető, hogy ez egy régi fesztivál, és sokan tudják, hol van mondjuk a Malomsziget, de ezzel nincs mindenki így.
Spontán zene
Az is sokat segítene, ha lenne egy rajz arról is, hogy a települések hogyan helyezkednek el. Nappal még csak-csak tájékozódik az ember, főleg, ha van segítség, de hajnalban…
Ennek ellenére sikerült megtalálni a monostorapáti poprockalterbluesvilágzenei színpadot, mert sok kedves völgypolgár útba igazította görbe lépteinket. A színpad jó messze van mindentől, hogy lehetőleg ne zavarja a mulatni nem vágyó lakókat, így a 30Y-nak sem kellett magát visszafognia, visszhangozhattak a romantikus latin számok. A zenekar kifejezetten jó koncertet adott, a közönség pedig messzemenőkig hálás volt ezért, legfőképp a fiatal lányok.
Egyetlen hiba a cigaretta ellátásban volt, emiatt muszáj volt felfedeznünk a monostorapáti éjszakát, és annak állócsillagát, a Vén platán sörözőt.
A kocsma minden este helyi zenekarok koncertjeinek ad otthont, tegnap a Major zenekarba futottunk bele. A fiúk aranyosak voltak, az énekesen még piros sapka is volt, és nagyon érezték a bulit, ahogy a közönség is. Egy idő után ugyanis feltűnt, hogy csak mi nem tudjuk a számok szövegeit, mindenki más igen, és ezt be is bizonyították. a Görög Zitáról szóló dal például nagy kedvencnek bizonyult, ahogy a "Lopok egy dalt a Pressertől" kezdetű nóta is.
Én a címben is szereplő idézettől aléltam el teljesen, ami a szerelemről szólt, és megemlítettek benne bizonyos lila körmöket, nyuszis sálakat és a kutyasétáltatás-mosogatás párhuzamot is.
Egyébként semmi baj nem volt az attrakcióval, Majorék mindent megtettek, hogy mindenki jól érezze magát.
Az tehát, hogy lelkes próbálkozásaink ellenére sem sikerült visszastoppolnunk Kapolcsra, nem volt olyan megrázó, két fantasztikus koncertélménnyel lettünk gazdagabbak, és számtalan barátságos monostorapáti lakossal kötöttünk ismeretséget. A fiatalok büszkék arra, hogy itt élnek, és arra is, hogy van egy saját fesztiváljuk. Akár a saját kertjükből is hallgathatják a koncerteket, és tetszik nekik, hogy sok érdekes ember megfordul errefelé ezalatt a pár nap alatt.
Kiderült az is, hogy belógni bárhova be lehet, ha ismerjük a terepet, akár némi éjjeli fürdőzés árán is.
Monostorapátit tehát kipipálhattuk tegnap este, de lesznek ott még jó körök. Hogy ma mi fog történni, az még a jövő zenéje, a Művészetek Völgye pont ettől jó. Esetleges.
