Eddig ismeretlen fenyőfajta megkövült maradványaira bukkantak természettudósok Svájcban.
Amint a kutatók nemrégiben a Rivista Italiana di Paleontologia e Stratigrafia című szaklapban és egy budapesti kongresszuson beszámoltak róla, az ősmaradvány a fenyők elatocladus nemzetségéhez tartozik. Ezek a fenyőfák elsősorban a földtörténeti középkor jura és kréta időszakában voltak elterjedtek. (A két periódus együtt mintegy 200 millió évvel ezelőtt kezdődött és 65 millió évvel ezelőtt fejeződött be.)
A lelőhely alapján a kutatók az Elatocladus cassinae nevet adták az új fajtának. A fának körülbelül 3 centiméteres tűlevelei és mintegy 16 centiméteres ágacskái voltak. A tűlevelek spirálisan rendeződtek el az ágak körül.
A fenyőfa mellett az ásatásokon több más olyan növény is napvilágra került, amelyet a Monte San Giorgión mostanáig nem jegyeztek fel. Különlegesség volt közöttük egy magot termő páfrány - a mai páfrányok nem virágoznak, ezért nem magokkal, hanem spórákkal szaporodnak.
A kutatásokat a luganói Természettudományi Múzeum és a bozeni Természeti Múzeum Dél-Tirol szakemberei végezték a természeti világörökséghez tartozó hegyen. A luganói tudóscsoportot Rudolf Stockar, a bozenit Evelyn Kustatscher vezette.
