Délben bementünk Kapolcsra, és megpróbáltunk három órát anélkül eltölteni, hogy pénztárcánk teljes tartalma elfogyna. Kapolcson napközben gyerekkel új kihívás elé néztem. Állítólag van agyagozás, kovácsolás, sőt a Fehérlófia Waldorf iskola kézműves programokkal várja a lurkókat.

A Csigaházban kézműves foglalkozással vonzzák a gyerekeseket, ám a remélt kreativitás helyett zsonglőrködni lehet, és 300 Ft befizetése után pedig nemezelni.
Nincs is ezzel igazán nagy baj, a Waldorf iskolák mindenféle módon megpróbálnak bevételre szert tenni - állami támogatás híján. Az udvar másik felében található a kovácsműhely, ahol szerencsepatkót lehetett elvileg készíteni, ott jártunkkor, azonban nem volt szerencsénk, így csak azt nézhettük, hogy hogyan kovácsol a mester a műhelyben.
A népi gyermekjátékokat csak az árusok tömegén keresztül tudtuk megközelíteni, átvágtunk a kovácsolt vas gyertyatartó, pszichedelikus kerámia gomba és rézdrótból hajlított ékszerek tömegén. Mikor sikerült az átkelés, egy ideiglenes játszótéren találtuk meg a boldogságot. Van itt dióütögetés, koszorúdobás, teknőhinta és más nyalánkságok. Azonban egy nagyobb gyerekkel itt is mindössze fél órát lehet eltölteni, marad még két és fél.

Már harmadik napja vagyunk a Völgyben, és ezalatt kellő tapasztalatot szereztünk az itteni közlekedésről is. Próbáltuk az autót, a buszt, a biciklit és a stoppolást. A Művészetek Völgyében elsőre az autó tűnik a legjobb választásnak, mert a települések közötti távolságot így lehet a legkönnyebben áthidalni. Ám ugyanannyi hátránya is van, mint előnye: a falvakon belül elég lassan halad a forgalom, a sok gyalogos miatt, a sok autónak pedig sok parkolóhely kell.
