Délben bementünk Kapolcsra, és megpróbáltunk három órát anélkül eltölteni, hogy pénztárcánk teljes tartalma elfogyna. Kapolcson napközben gyerekkel új kihívás elé néztem. Állítólag van agyagozás, kovácsolás, sőt a Fehérlófia Waldorf iskola kézműves programokkal várja a lurkókat.

Első és legnehezebb feladat, megtudni mi hol van, mert mint már kidühöngtünk magunkat, a programfüzetbe nem sikerült térképet varázsolni, sőt útmutató táblák sincsenek, ezzel is nehezítve a fesztiválozók tájékozódását.

A Csigaházban kézműves foglalkozással vonzzák a gyerekeseket, ám a remélt kreativitás helyett zsonglőrködni lehet, és 300 Ft befizetése után pedig nemezelni.

Nincs is ezzel igazán nagy baj, a Waldorf iskolák mindenféle módon megpróbálnak bevételre szert tenni - állami támogatás híján. Az udvar másik felében található a kovácsműhely, ahol szerencsepatkót lehetett elvileg készíteni, ott jártunkkor, azonban nem volt szerencsénk, így csak azt nézhettük, hogy hogyan kovácsol a mester a műhelyben.

A népi gyermekjátékokat csak az árusok tömegén keresztül tudtuk megközelíteni, átvágtunk a kovácsolt vas gyertyatartó, pszichedelikus kerámia gomba és rézdrótból hajlított ékszerek tömegén. Mikor sikerült az átkelés, egy ideiglenes játszótéren találtuk meg a boldogságot. Van itt dióütögetés, koszorúdobás, teknőhinta és más nyalánkságok. Azonban egy nagyobb gyerekkel itt is mindössze fél órát lehet eltölteni, marad még két és fél.

Végignéztünk a galériákat, legyen az csodálatos nemezből készült faliszőnyeg Reich Károly képi világában, vagy madár a madárban alkotás, avagy kerámia macska bonbonier és macskaszobor. A használt cikk árusnál nosztalgikis hangulatban, a szocializmus remek termékei mosolyogtak rám, a gyermekem csodálkozva nézte, mi is lehet a tárcsás telefon, vagy a régi kéziborotva. Sőt még mesekönyvek is vannak, Andersentől Lázár Ervinig. A retro iránt rajongók pedig diafilmekbe fektethetik a pénzüket.

Már harmadik napja vagyunk a Völgyben, és ezalatt kellő tapasztalatot szereztünk az itteni közlekedésről is. Próbáltuk az autót, a buszt, a biciklit és a stoppolást. A Művészetek Völgyében elsőre az autó tűnik a legjobb választásnak, mert a települések közötti távolságot így lehet a legkönnyebben áthidalni. Ám ugyanannyi hátránya is van, mint előnye: a falvakon belül elég lassan halad a forgalom, a sok gyalogos miatt, a sok autónak pedig sok parkolóhely kell.

A falvak közt a Csigabusz ingyen szállítja az utasokat a fesztivál ideje alatt, egy hosszabb és egy rövidebb útvonalon. Elsőre kissé bonyolultnak tűnt a menetrend. A lényeg annyi, ha jön, nem szabad tétovázni, fel kell szállni. Persze kinek a pap, kinek a papné, nekünk a stoppolás tetszett meg leginkább.