Művészetek Völgye, tegnap. A hangulat jó volt, az idő kevésbé, az alattomos, hideg szél még a szöszös pulcsikon is átfújt. Ennek meg is lett az eredménye: a Kistehén és a Brains gyér közönségnek koncertezett.
Vártam már a Kistehént, mert kíváncsi voltam, milyen lett a zenekar a tagcserék után. Ráadásul ide most a Melankólikusok programot hozták, ami inkább bólogatós, mint őrjöngős. A zenekar menedzsere szerint ez jobban passzol Völgy hangulatához, és valóban.
A zenekar a Völgy eddigi legjobb koncertjét adta, finom volt, cseles, szép, és sajnos túl rövid. Az elején még bántott, hogy olyan kevesen voltak, mert jó lett volna, ha többen hallják, mit műveltek a fiúk, de aztán annyira örültem, hogy nem adtam meg magam a hidegnek, hogy semmi sem érdekelt.
Ha már ott voltam, elcsíptem Kollár-Klemencz Lacit is, hogy elmondja, miért szeretnek itt játszani. Laci szerint egyre kevesebb olyan hely van, mint a Művészetek Völgye, ami amellett, hogy rengeteg jó és valóban művészi produkciót kínál, lehetőséget ad az embernek arra, hogy együtt legyenek. Hogy közösségi élményben legyen részük.
Az énekes szerint Kapolcs egy jó hely, szereti a hangulatát, és örült, hogy idén ismét felkérték őket, hogy játsszanak.
A Kistehén után ismét elmentünk cigarettát vásárolni, mint legutóbb. Ez csak azért érdekes, mert az egyik biztonsági őr, miután megtudta, hova megyünk, a kezembe nyomott egy kétezrest, hogy vegyek neki is. Mert itt még bíznak egymásban az emberek, és ez nem csak duma, mert tényleg.
A következő koncertet a Brains adta, ami meg szimplán unalmasra sikerült. Sablonok sablonok hátán, bár lötyögni jó volt, de ennyi. Semmi pluszt nem adott, bár már nem is igényeltük – végighallgatuk, aztán hazamentünk. Útközben azért megetettünk egy lovat, hogy ne múljon el karitatív tevékenység nélkül a nap.
Ma folytatjuk, amit eddig is csináltunk: figyelünk, hallgatunk, látunk, és jegyzetelünk.
