Lendvai Zoltán plébános meglepő ügyességgel bűvöli a gördeszkát, és tanítgatja a fiatalokat Lentiben.

- Ilyen hálás közönségnek mint a lenti gyerekek, már régóta nem gördeszkáztam. Úgy történt, hogy éppen Schu Szabina és Kiss Balázs esküvőjéről igyekeztünk a lakodalom színhelyére, mikor is úgy gondoltuk, hogy megállunk Lentiben. Kondákor Gyula esperes urat és az új káplánt, Szakál Szilárdot akartuk köszönteni. Ekkor néhány gördeszkás fiúval találkoztunk össze, akiket megállítottam, ugyan, mutassátok már meg, mit tudtok - árulta el Lendvai Zoltán, aki nem felejtette el köszönteni az olvasókat, s különösen a híveit, akik összesen 12 faluban élnek.
A filia három fő központja Rédics, Gáborjánháza és Resznek. A fiúk olyan jól bántak a deszkával, hogy a plébánosnak is kedve támadt hozzá.


- Említettem, hogy valamikor én is tudtam, aztán elkezdtek kérlelni, én pedig nem bírtam nemet mondani nekik. Mielőtt felálltam a deszkára, még keresztet vetettem és azt mondtam: Úr Jézus, kérlek segíts, hogy örömet tudjak szerezni ezzel a játékkal a gyerekeknek, majd nekiveselkedtem.

A gyerekek mellett látható még Bihal Zoltán kispap is, aki segített az öltözet lazábbá tételében, hiszen a szoros reverenda nehezíti a gördeszkán való szabad mozgást, de nem teszi lehetetlenné, ahogy azt láthattuk is a videón. Alig néhány napja van fenn a videomegosztón, mégis rengetegen látták a kis filmet. Ezen egyáltalán nem csodálkozott a plébános, hiszen az interneté a jövő, a legmegfelelőbb eszköz, hogy közel férkőzzünk a mai fiatalság gondolkodásához.

A plébános urat a kezdetekről is kérdeztük: hol és hogyan tanulta el a "deszka" megszelídítésének tudományát?

- Hetesi Péternek hívták azt az osztálytársamat, aki Esztergomban megtanított engem gördeszkázni. Volt egy duraluminium deszkája, ami nagyon kemény, de egyben könnyű is, azóta se láttam ahhoz hasonlót se. Korábban egyébként szertornáztam, a szaltót is magamtól sajátítottam el, s örömömre szolgált, hogy másokat is megtaníthattam rá.

Gördeszka tanfolyamot nem Lentiben tartott először Zoltán atya: korábban Körmenden is volt egy igen jó csapata. Úgy történt, hogy az egyik szentmise után elővette a gördeszkát és kisebb gyerekeket tanítgatott annak fortélyaira.

- Ott voltak idősebb fiúk is, 16-18 évesek, akik nem elsőáldoztak, nem jártak templomba se korábban, de megvártak, hogy mutassam meg még egyszer, mit tudok, majd ők is mutattak egy szaltót. Olyan legendás barátság szövődött ebből, hogy minden szerda este ott voltak szent misén és utána pedig indult a deszkázás. Volt saját edzőtermük, amit én áldottam meg, ám nemcsak a testüket, hanem a lelküket is erősítették, imádkozással és szentírás olvasással kezdték mindig az edzést: tudták, minden harc a fejben és a szívben dől el.

Tekintse meg a videómegosztó portálra felkerült videót!



A plébános különösen fontosnak tartja a játékot, mint egyfajta különleges nyelvet, amelyen a gyerekeket meg lehet szólítani.

- Az a fontos, hogy együtt játsszak velük, mert a szeretet le tud hajolni a másikhoz. Nem sok gyerek mondhatja el, hogy gyakran játszik vele a szülője, noha ez nem is mindig a felnőtt hibája. A gyerek viszont igényli, hogy foglalkozzanak vele, s játék közben lehet megismerni a legjobban a gondolkodását, ahogy azt is, később majd miféle ember válik belőle.

Zoltán atyához Bosco Szent János és Néri Szent Fülöp pedagógiája áll a legközelebb, hiszen mindketten a játékos tanítást tartják követendőnek. Persze tisztában van azzal is, erre nem mindenki vevő. A tanítási elvet egyébként egy gyermekkori élmény váltotta ki a plébánosból.

- Tizennégy éves voltam, amikor az esztergomi ferences gimnáziumban azt láttam, hogy Töhötöm atya, aki már hatvan év felett volt, kézen állt, mégpedig az asztalon. Először szabadkozott a kérlelésünkre, hogy nincs úgy öltözve, de végül is a lábfeje közé szorította a reverendát, s kézen állt és még beszélt is közben, s tudni kell, ezt csak az tudja megcsinálni, akinek nagyon könnyen megy már ez a mozdulat.

Ezután teljesen elfogadták az atyát és megszerették a biológiát is, amit tanított. Sajnos, a legtöbb tanárt nehezen fogadják el a gyerekek, mondta a plébános, így azt a tudást is, amit átadna a diákságnak.
Lendvai Zoltán plébános fiatal korában szertornázott, s megtanult deszkázni is. Mint mondta, ez olyan, amit nem lehet elfelejteni.

- A gördeszkázás megnyit egy utat Isten felé, mert minden, ami szép, Istentől van: az igazán szép dolog pedig odaemeli az ember lelkét hozzá. Amikor begyorsítok, majd hirtelen keresztbe fordulok a deszkával és nem esek el, akkor azt mondom: Mennyei Atyám, köszönöm, hogy ilyen jó egyensúlyérzéket adtál az embernek! Mert ezt a csodálatos dolgot is neki köszönhetjük.

Bár évente már csak egyszer veszi elő a deszkát, fotósunk kamerája elé mégis odaállt, s mutatott pár mozdulatot. Közben a rédicsi falu apraja-nagyja megállt mellette, érdeklődött és sokszor nem hitt a szemének. Vagy pedig az ifjú generáció jelentkezett tanfolyamra a plébános úrnál, aki köszönetet mondott a videón vele együtt szereplő fiataloknak és a sok hozzászólónak is, újságunk olvasóit pedig arra kérte, imádkozzanak érte, mert az imádságnak nagy ereje van. Akkor is, ha közben nem deszkán áll az ember...

Forrás: Zalai Hírlap